“Van, aki csak keresztezi életutunkat. Aki azért jött, hogy kezünkbe nyomja a “most kulcsát”, és már siet is tovább, mert valahol máshol még dolga van.
Átutazók, akikkel talán csak egy röpke pillanatig lehetünk boldogok, mégis örökre megváltoztathatják az életünket.
Akik megérintenek minket, és elillannak, jelenlétet adnak, és visszavéve azt, gyengéden kirabolnak.
De nem büntetés az, ami nem ismert magasságokba repít, még ha már az elején érezzük is, egyszer majd véget ér. Felszabadító ajándék.
Mert soha többé nem félünk majd átélni azt, ami nem tarthat örökké. Soha többé nem dobjuk el, csakhogy görcsösen megfejtsük a ködös holnapot, ami talán csak üresen kongana, és visszhangozná az elmulasztott pillanatot…” – Manna OWell