Életed legnagyobb lehetősége, amikor rájössz, hogy sosem voltál az, aki mindig is lehettél volna.
Megtanultam, hogy a saját értékemet ne másoktól tegyem függővé, hogy mások viszonyulása hozzám, nem az én értékemet, hanem az ő értékrendjüket tükrözi.
Megtanultam, hogy reakcióik, ahogy felém fordulnak, mindig saját identitásuk és belső világuk vagy hangulatuk függvénye, amely meghatározza, hogyan látnak engem és a többi embert a környezetükben.
Megtanultam mások véleményétől függetlenül tekinteni önmagamra és az értékeimre, amikor felismertem, milyen belső folyamatok határozzák meg és torzítják el az emberek látásmódját.
És ekkor értettem meg, az emberek nem engem látnak, hanem a saját elvárásaikat vetítik ki rám, amelynek csak nagyon kivételes pillanatokban tudnék megfelelni és csakis olyankor, amikor az egyéni habitusomat a háttérbe szorítva próbálom a saját szükségleteimet megtagadni. Sokáig tettem így.
Sok-sok évig próbáltam megfelelni másoknak, olyanoknak, akik véleménye fontos volt számomra. Ezekben az években úgy hittem, hogy az ő elismerésük az én értékmérőm, ergó, ha ők nem ismerik el a sikereimet és a tehetségemet, akkor azok nem is valódi sikerek és nem értékes tulajdonságok. Ebből azt a téves következtetést vontam le, hogy változtatnom kell magamon, mert aki vagyok, az nem megfelelő.
Számát sem tudom a fordulatoknak, ahányszor változtattam a viselkedésemen és a szokásaimon, amíg egy nap be kellett ismernem: bármilyen vagyok, az számukra sosem lesz elég jó! És ekkor úgy döntöttem, ahelyett, hogy nekik felelnék meg, egyedül csak magamnak fogok. Vettem a bátorságot többé nem megváltoztatni azt, aki vagyok. És ekkor jöttem rá valami fontosra: nem tudom ki vagyok én! Annyi arc, annyi szokás és annyi jelmez, és egyetlen szerepet még sosem “próbáltam el”: önmagamnak lenni. És ekkor kitágult a horizont és a lábaim előtt hevert az egész világ, szüzen, mint a hó, telistele lehetőségekkel. Hiszen “ha nem tudod, ki vagy, akkor bárki lehetsz!” – súgta a hang itt belül, az Én valódi hangom.
Az “amikor semmi sem biztos, akkor bármi lehetséges” életérzése felpattintott bennem egy vaskos lakatot, egy kapuét, amely a világ teljességére nyílott. Az érzés, amellyel kitekintettem a tágra nyílt kapun, elsöprő volt. Ellenállhatatlan vágyat éreztem kilépni és elindulni életem legnagyobb kalandjára az önfelfedezésem útján. Életed legnagyobb szabadsága, amikor rájössz, hogy bármikor az lehetsz, aki mindig is lehettél volna. –  Kyara Joyce