Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
Ha tudsz így élni, vagy remélni boldog leszel. – Gyökössy Endre

“Néha lépj ki egy kicsit az életedből! Hagyj ott mindent, hagyd ott a szerepeidet és csak Te legyél!
Menj el egyedül akár csak pár órára egy olyan helyre, ahol jól érzed magad, ahol csend van. Nem szégyen néha megváratni egy-egy probléma megoldását, ha úgy érzed, levegőhöz kell jutnod.
Kellenek ezek az eltávolodások, hogy kiszellőztesd a fejed, és rendbe tedd a gondolataidat, mert addig az életedben sem tudsz igazán rendet tenni.
Egy kis szünet csodákra képes, segít átgondolni, merre tovább, és feldolgozni, mi történik éppen Veled.
Ha néha kiszállsz a körforgásból, vissza tudsz majd úgy lépni, hogy egy ideig ismét Te magad kavarod, hogyan folyjon tovább…” – Manna O’Well

“Az az igazság, hogy piszok rövid az élet. Amikor a fogorvosnál ülsz, nem az. Meg amikor várod a szövettani vizsgálat eredményét, akkor sem érzed annak.
De valójában arcátlanul rövid. És nem csak azért, mert a szívünkben ébredő szeretet akár végtelenné is nőhet, miközben az amúgy végnélküli teret és időt kíméletlenül leszűkíti számunkra a nagy rendező, hanem azért is, mert csak a pillanatot tudjuk érzékelni.
Megélni viszont képtelenek vagyunk.
Dagonyázunk a múlt pocsolyájában, nem felejtünk, nem bocsátunk meg, nyögjük a terheket, fárasztjuk a terapeutát a gyerekkori traumáinkkal, ezerszer is elismételjük a barátainknak a sérelmeinket, újra és újra felszakítjuk a régi sebeket…
A jövőt meg aggódjuk. Ha van okunk rá, akkor azért, ha pedig nincs, akkor keresünk rá okot. Lesz.
És a pillanat? Amely az egyetlen esély a boldogságra, amely az egyedüli idősík, amelyre van hatásunk… Azt sem tudjuk, hogy létezik. Mérgelődünk, nyomkodjuk a telefont, politikán vitatkozunk, k… anyázunk, mert az előttünk araszoló sofőr egy idióta, csalódásokra pazaroljuk a lelkünket, méltatlanokért ejtünk könnyeket.
De az élettel nem csak az a „baj”, hogy rövid, hogy arcpirítóan igazságtalan és hogy néha tényleg csontvelőig hatolóan fáj, hanem az is, hogy mindeközben egyedi, megismételhetetlen, szívbe markolóan gyönyörű, az egyetlen értelmes megnyilatkozása a mindenségnek – és bölcsője a legszebb értékek legszebbikének, a szeretetnek.” – ismeretlen

“Tanulok nem pazarolni semmit.
Sem az ételt, sem az időt, sem magamat.
Egyre kevesebbszer magyarázkodok.
Rendszerezek, hogy szabad maradhassak.
Nem keresek minden kérdésre választ.
Nem válaszolok minden kérdésre.
Tudatosan lélegzem.
Meghajolok, ha az felemel.
Kezdem megérteni, hogy vannak sokkal
fontosabb dolgok, mint a félelem.
Tudok örülni apróságoknak.
Elfelejtek ezt-azt. Sajnos. Szerencsére.
Zavar a káosz.
Nyugtat a csend.
Fáraszt a vitatkozás.
Nem kell a nyüzsi, kevesebb emberrel is beérem.
Hallgatok magamra.
Egyre kevesebbszer bánt, ha kinevetnek.
Van, hogy velük nevetek…
Nem hiszek a csodákban. Pontosan tudom, hogy vannak!”
Lőrinczi Emese

“A lelkek kódja sosem téves. Mindenki a számára legtökéletesebb testben születik a legmegfelelőbb időben, a legmegfelelőbb helyre. A test nem jelmez, mi fogva tart, hanem ajándék. Egy ajándék, ami segít, hogy csodákat élhess meg. Hogy tanulhass és alkothass. Nem számít, milyen testbe születtél, csak az, hogy hogyan érzed magad benne. Szeresd hát az ajándékodat, légy rá büszke. Hisz megismételhetetlen és különleges minden egyes lélek!” – Hozleiter Fanny,magyar írónő

“A gyógyító öröm évek óta megpróbál érvényesülni benned.
Különféle módokon ostromol. Szerszámokat ad a kezedbe.
Sürget, hogy segítsd ki a zárlatból.
Közli, hogy melyik magatartás az, amellyel ellene dolgozol,
és milyen módon teremtheted meg vele a kontaktust.
Most várja, hogy aktívan, tudatosan szövetkezz vele saját benső újjászületésed érdekében!” – Szepes Mária

Az Élet köve az önbizalom

“Légy erős és függj önmagadtól! Ne mások véleményétől, rosszindulatától. De ne is a simogató dicséretétől, jó vagy rossz szavától. Harcolni harcolhatsz, mégpedig a benső erőddel, hiteddel, önbizalmaddal!
Az verhetetlen. Erős. És derűs. A rosszindulattól, az aljasságtól, az igaztalan bírálattól egyvalaki védhet meg: Önmagad. Ha erős vagy, nem hat rád. Lepereg rólad. Nemigen érint.
Aki Lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad. Ha gyenge vagy, nem érted, mit mondok. De ha csak egyetlen percig is átérzed az Erődet – tudod, hogy igazam van! Ha erős vagy, bármilyen helyzetbe kerülsz, nem dőlsz el, mert megkapaszkodhatsz. Kibe? Önmagadba. Ez nem önzés. Ez a jó táncos biztonsága, akivel azért szeretnek táncolni, mert saját tengelye és biztos egyensúlya van.” – Müller Péter

Az élet köve az önbizalom, ha ez nincs meg benned, vagy megvolt, de valahol elhagytad, széthullik az életed. Szétszórtan, szétesetten nem élhető eredményesen az élet. Szükség van a rendszeres összeszedettségre és a belső harmónia megteremtésére. Ha lelkünk kapuját kitárjuk, beáramlik a fény, és betölt minden zugot. Időnként ki kell takarítanunk lelkünk rejtett zugaiból a félelmeket, haragot, fájdalmat, és a tiszta tereket örömmel kell föltöltenünk, hogy szabadon áramoljon az energia.
A pozitív kisugárzásod erősítésének gyakorlata – tudatalatti programozása: “Én ragyogok, Te ragyogsz, Ő ragyog, Mi ragyogunk, Ti ragyogtok, Ők ragyognak.”
Amikor elhatározod magad, hogy: Ezt meg ezt megteszem, nem érdekel mennyire nehéz is, akkor az élet elkezd támogatni téged!
Az életöröm azt jelenti, hogy tudok örülni az életnek, az élet adta lehetőségeknek. Örülni azt jelenti, hogy belül egy áradó, átjáró érzés kerít hatalmába, a vidámság, könnyedség érzését le sem tudnám tagadni, kívül belül ragyogok. Igazán örülni azt jelenti, hogy már nem csak én érzem magamban, hogy örülök, hogy boldog vagyok, hanem a környezetem számára is teljesen nyilvánvaló. Megosztom magamból az életigenlést, az életkedvet, ezzel adva erőt és irányt annak, akinek szüksége van rá.
Hiszem, hogy az Élet, a Sors, Isten – bárhogy nevezzük – mindig azon élményeket és tapasztalatokat hozza elénk, amiből a legtöbbet profitálhatunk, ami a legtovább vezet… még akkor is, ha az emberi tudat ezt elsőre nem látja be… még akkor is, ha az egó tiltakozni kezd.
Legyél derűs! Ha folyton aggódsz, olyan dolgokat teremtesz, amiket sohasem akartál. Programozd át magad a nap minden percében. Töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Szeretettel, léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó–life coach (lélekfejlesztő)
tarot mester-jós
energiagyógyász – önismereti tanácsadó
angyal- és gyászterapeuta
léleklátó médium – spiritiszta-orákulum

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
http://asajah.hu

“Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha…
Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat.” – Szex és New York c. film