“Az a leghelyesebb, ha az ember felelősségteljesen él, vagyis az őt létrehozó törvények fényében mozog és nem kapkod össze-vissza. Mást nincs mit tenni, ez viszont pont elég. A többi a Fennvalóé.” – Cs.L.

“Az élet a szeretet és a kegyelem csodálatos ajándéka.
Azzal érkeztél ide a Földre, hogy örömmel és kreativitással teli életet élj.
Az életfeladatod az, hogy a benned lévő képességeket kibontakoztasd.
Tiszteld a Földet és becsülj meg mindent, amit a saját életedben elértél.
Lásd meg minden pillanat szépségét, állj hozzá mindenhez pozitívan.
Vedd észre a lehetőségeket és értsd meg, hogy mire tanít az élethelyzeted.
Mindig figyelj a szívedre, és sose ítélkezz embertársaid felett.
Az életben mindig csak azt válaszd, ami örömet ad szívednek és lelkednek.
Minden cselekedeted tedd teljes tudásoddal és szeretettel.
Ne enged, hogy belehúzzanak a mesterségesen létrehozott félelem köreibe.
Minden baj és betegség az emberi félelem találmánya.
Ne enged, hogy manipuláljanak azok az emberek,
akik érzelmi drámákat kívánnak teremteni.”  – Elif: A  szeretet útja

“Mert nem csak az előre kijelölt utak a fontosak, hanem azok is, amik közbejönnek.” – Louis de Saint-Marché

Tanmese

Egy afrikai gazda egyik nap egy nála megszálló utazó kereskedőtől hallott egy történetet olyan emberekről, akik elmentek Afrika szívébe, ahol gyémántmezőkre leltek, és mesésen meggazdagodtak. Ez izgalomba hozta és elhatározta, hogy eladja gazdaságát, megszervez egy karavánt, elindul a kontinens belsejébe, hogy ő is megkeresse a maga gyémántjait.
Sok éven át kutatott a kincsek után. Végül elfogyott a pénze, és mindenki magára hagyta. Kétségbeesetten vízbe ölte magát.

Közben a birtok új gazdája egyik nap a szamarát itatta a folyóból, amely átszelte a birtokát. Észrevett egy követ, amely különös módon verte vissza a fényt. Hazavitte, és el is felejtette az egészet. Néhány hónapra rá ugyanaz az utazó kereskedő bekopogtatott hozzá, és megszállt nála éjszakára. Amikor meglátta a követ, izgalomba jött, és megkérdezte, hogy netán a régi gazda visszatért?

– Nem – jött a válasz – rég nem hallottunk felőle, de miért olyan izgatott?

A kereskedő felvette a követ, és ezt mondta:

– Ez itt egy nagy értékű gyémánt!

Az új birtokos kételkedett, de a kereskedő kérte, hogy mutassa meg a helyet, ahol találta. Elmentek a folyóhoz, körülnéztek, és találtak egy újabb gyémántot, aztán egy újabbat, újabbat és újabbat. Kiderült, hogy az egész birtok egy hatalmas gyémántmező.
Az előző birtokos elindult a kontinens belsejébe anélkül, hogy körülnézett volna, milyen gazdagságok vannak a közvetlen közelében. Nem vette észre, hogy a gyémántok ott hevernek a lábai előtt.
Az első gazda ugyanis nem jött rá: a nyers gyémánt nem hasonlít ahhoz, amit már megmunkáltak. Egy tapasztalatlan szem számára úgy néz ki, mint a kavics. Metszeni, csiszolni kell ahhoz, hogy úgy nézzen ki, mint amit az ékszereken látunk.

A tanulság: Előfordulhat, hogy a mi gyémántmezőnk is ott van az orrunk előtt, de kemény munkának van álcázva. A mi gyémántmezőnk talán a képességeinkben rejlik, a képzettségünkben, a tapasztalatainkban, a szorgalmunkban, a városunkban, a kapcsolatainkban. Talán ott hevernek a lábunk előtt a gyémántok, csak figyelmesen körül kell néznünk, és dolgoznunk kell a csiszolásukon. Nem kell beutaznunk a világot, nem kell felforgatni az életünket. A legtöbb esetben ott van az ujjunk hegyében, amit keresünk. Felületesen szemlélve azonban nem tűnik kedvező lehetőségnek. Sok esetben inkább kemény munkának látszik.

Figyelj és hallgass rám
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te tanácsot adsz
nem teljesíted a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
az érzéseimet, és te elmagyarázod,
hogy miért rossz, hogy úgy érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj,
sem, hogy tegyél,
nem kértem mást,
csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kellene megtennem,
csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy érzek, ahogy érzek,
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság,
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát te is kérlek, figyelj rám, és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy kicsit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni. – Ágnes Begin

“Hogy hogyan is kezdődik valami új? Elengedéssel…
Amikor elengeded a hozzád méltatlan helyzetekhez történő érthetetlen ragaszkodásod, és képes vagy elengedni a sértettséget. Elengeded a félelmeid, és hagyod hogy a falak mögé rejtett csodák rád találjanak. Leteszed az összes lehúzó kapcsolatod, és elhagyod magad mögött az álbarátokat, a kétszinűeket, és a hazugon mosolygókat is.
Minden lehetőséged megvan arra, hogy a bizonytalanságodból hitet kovácsolj, a kérdéseidből pedig megsződd a saját utad, amin elindulsz, hogy bizonyosságot szerezz és elsöpörd a kétségeidet.
Most lehetőséged van elengedni az összes elvárásod, hogy pontosan olyan életed legyen majd, amiben igazán boldog lehetsz. Hagyd, hogy a korlátaid leomoljanak, hiszen a sors sokkal többet tartogat a számodra, mint amit te jelen helyzetedben el tudsz képzelni.
Aki elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, az nem is kaphat mást, csak jóval kevesebbet attól, mint ami igazán boldoggá teszi. Éppen ezért, te döntsd le a falaidat, és higgy abban, hogy millió csodát tartogat még az élet.” – Pintér Erzsébet

” NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az.
Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”…
Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült ‘racionális’ kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár, s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz. (…) Az igazi szeretet nem múlik el soha. Az arcunk megváltozik, a világunk megváltozik, csak a szeretet nem, mert az örök. ” – Müller Péter

Dr. Mark híres onkológus volt. Egy nap egy fontos konferenciára repült egy másik városba, ahol orvosi díj kitüntetést kellett volna kapnia. Egy órával a felszállás után azonban vészleszállásra került sor a legközelebbi repülőtéren.
Az orvos bérelt egy autót, és elindult a konferenciára.
Azonban röviddel indulás után az időjárás megromlott,
és erős vihar kezdődött.
A szakadó eső miatt az internet eltűnt a böngészőről,
az ellenkező irányba fordult és eltévedt.
Két óra vezetés után rájött, hogy nem tudja hol van.
A telefon lemerült, éhes volt és rettenetesen fáradt,
ezért úgy döntött, szállást keres.
Végül a nagy pusztaságban egy kis házra bukkant.
Kiszállt a kocsiból és bekopogott az ajtón.
Egy nő nyitott ajtót.
Elmagyarázta a történteket, és megkérte, hogy használhatja-e a telefont. A nő azonban azt válaszolta, hogy nincs telefonja,
de bejöhet, és megvárhatja amíg javul az idő.
Az éhes, ázott és fáradt orvos elfogadta az ajánlatát és belépett.
Az asszony forró teát adott neki, és azt mondta , hogy imádkozni fog.
Dr. Mark mosolyogva azt mondta, ő csak a szorgalomban hisz.
Miközben az asztalnál ült és teát ivott, a gyertyafényben ,félhomályban nézte a nőt, amint a kiságy mellett imádkozott.
Az orvos megértette, hogy a nőnek segítségre van szüksége,
ezért amikor befejezte az imát, megkérdezte tőle:
– Mit akarsz Istentől?
Gondolod, hogy Isten valaha is meghallgatja az imáidat?
A nő szomorúan elmosolyodott, és így szólt:
– A kiságyban lévő baba a fiam, aki ritka típusú rákban szenved, gyógyítható, de csak egy orvos van, akinek Mark a neve, aki meg tudja gyógyítani, de nincs pénzem rá,
és Dr. Mark egy másik városban él.
Isten még nem válaszolt az imáimra, de tudom,
hogy meg fogja tenni… és semmi sem fogja összetörni a hitemet.
Dr. Mark megdöbbenve, elvesztette beszédkészségét, sírva fakadt.
– Nem tudom hogy Isten volt, vagy a karma…
Eszébe jutott minden, ami ma vele történt: a repülőgép -baleset, a szakadó eső és az, hogy eltévedt; és mindezt azért, mert Isten nem csak válaszolt a nő imájára, hanem lehetőséget adott neki, hogy kikerüljön a nehéz anyagi világból.
Mindenki maga dönti el miben hisz, de fontos hogy higgyük.
Legyen az Isten, karma, magunkban, álmainkban vagy a szerencsében. – Egy Dénes naplója

“Mindnyájunknak vannak hibái. Egyikünk sem közelíti meg a tökéletességet, még messziről sem, és azt kívánjuk, bárcsak jobbak lennénk. Azonban tudnod kell, hogy Isten úgy szeret, ahogy éppen most vagy, és irántad való szeretete soha nem lesz kisebb.” – Joyce Meyer