“Az, aki úgy él, hogy a belső, valódi önmagával folyamatos kapcsolata van. Akinek aközött, amit gondol, amit érez, amit mond, és ahogyan él, nincs ellentét. Aki nem külső forrásból kapja a figyelem- és szeretetenergiát, hanem sajátja van, nem szorul másokra – sőt, adni is tud belőle, hiszen a forrása kifogyhatatlan.
Aki megengedi magának, hogy a természetes állapota ne az aggódás, a félelem, az idegesség, az elégedetlenség, a türelmetlenség legyen, hanem a megengedés, az öröm és a békesség.
Aki olvas és képezi magát, de nem azért, hogy az okleveleit lobogtassa, hanem hogy a tanulmányai segítségével felhozza magából azt a tudást, ami már nem ismeretek halmaza, hanem valódi, megtapasztalt, saját, élő bölcsesség.
Aki felelősséget vállal mindazért, amit a világában lát, mert tudja, hogy azt ő teremtette oda, és ez által korlátlan szabadságot él meg.
És aki meg is éli mindazt, tapasztalatokat szerezve a fizikai világban, amire a felismerései rávezették.” – Ara Rauch