Félreértetted az egészet. Nem azért vagy itt, hogy tökéletesen elsajátítsd a feltétlen szeretetet. Onnan jöttél, és oda fogsz majd visszatérni.
Itt a személyes szeretetet kell megtanulnod. Az egyetemes szeretetet. A zavaros szerelmet. A verejtékes szerelmet. Az őrült szerelmet. A megtört szerelmet. A teljes szeretetet.
Amelyet átitat az isteni. Amelyet a csetlés-botlás kecsességével élsz át.
Amelyet annak szépségével mutatsz meg, hogy… elszúrod. Mégpedig gyakran. Nem azért vagy itt, hogy tökéletessé válj. Már most az vagy.
Azért vagy itt, hogy fantasztikusan emberi légy. Hibás, egyben mesébe illő. Aztán majd újra felemelkedsz az emlékezésbe.
Na de a feltétlen szeretet? Hagyjuk már ezt! A szeretet igazából nem is igényel SEMMILYEN egyéb jelzőt.
Nem kell hozzá határozószó. Nem kell hozzá a tökéletesség feltétele sem. Csak annyit kér tőled, hogy jelenj meg, és tedd meg, ami tőled telik. Maradj a jelenben, és érezd át teljesen. Ragyogj és szárnyalj, nevess és sírj, sérülj meg és gyógyulj meg, ess el és állj fel újra, játssz és dolgozz, élj és halj meg ÖNMAGADKÉNT.
Ennyi elég. Nem kell más. –  Courtney A. Walsh

A gondolat  színtiszta energia

Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. Soha!
Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A
gondolat örökkévaló.
Minden gondolat megsűrűsödik; minden gondolat találkozik más
gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztőjében. Kereszteződnek és
összefonódnak, hatnak és visszahatnak, az elmondhatatlan szépség és
hihetetlen összetettség örökké változó mintázatát alkotják.
Az energia vonzza a hasonló energiát, és (egyszerűsített megfogalmazással) afféle “energiacsomó”-t képeznek. Amikor elegendő
hasonló természetű “csomó” keresztezi egymást, “összeragadnak”.
Felfoghatatlanul hatalmas mennyiségű “egymáshoz ragadt” energiára van szükség az anyag képződéséhez. De az anyag végső soron a tiszta energiából alakul ki, és létrejöttének ez az egyetlen módja…
…Ezek után bizonyára jobban érted, miként működnek együtt a hasonló
lelkületű emberek, hogy megteremtsenek egy kedvezőbb valóságot…
Amikor egész társadalmak gondolkoznak egy bizonyos módon, gyakran
elképesztő dolgok történnek, és nem szükségszerűen kívánatos dolgok. A
félelemben élő társadalom például többnyire – tulajdonképpen
elkerülhetetlenül – létrehozza azt, amitől a legjobban tart.
Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodatévő erőt
találnak a közös gondolkozásban (amit egyes emberek közös imádkozásnak neveznek).
És az is nyilvánvaló, hogy ha a gondolatuk (imádság, remény, kívánság,
álom, félelem) kellőképp erős, még az egyének is létrehoznak magukban -és magukból ilyen jelenségeket.
Az érzelem az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is
fogod tapasztalni. Bármelyik állat – bár az élet alacsonyabb rendű
formájának tekintitek – azonnal rájön, hogy félsz tőle. A növények – melyeket az élet még alacsonyabb rendű formájának tekintetek- érzékelik, mely emberek szeretik őket, és melyek nem törődnek velük.
És ezek nem véletlen egybeesések. A mindenségben nincs véletlen
egybeesés, csak egy lenyűgöző terv; egy hihetetlen “hópehely”.
Az érzelem a mozgásban lévő energia!
Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az anyag végső soron afféle energia sűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz.
Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel.
Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka. – Neale Donald Walsch

Sétálj el azoktól az emberektől, akik csak lehúznak. Sétálj el az olyan harcoktól, amiknek sohasem lesz vége. Sétálj el attól, hogy olyan emberekért tegyél, akik nem értékelnek. Minél többször sétálsz el olyan dolgoktól, amelyek a lelkedet mérgezik, annál egészségesebb leszel! – Manna