A fájdalom tanítani jön, nem bántani

A fájdalom az élet velejárója, viszont folyamatosan félreértjük. Azt hisszük, büntetni jön, pedig valójában épp ellenkezőleg: fel akar szabadítani.

A fájdalom egy jel. Egy tanár. Megmutatja, hogy min kell változtatnunk. A fájdalom akkor érkezik, amikor meg kell tanulnunk valamilyen leckét. Ez egy figyelmeztetés, egy jel, egy kommunikációs eszköz, hogy meg kell változtatnunk az utunk irányát.
A fájdalom csak akkor marad az életünk része, ha nem tudjuk, hogyan engedjük el. Amikor cipeljük magunkkal tapasztalásról tapasztalásra. Amikor kivetítjük a félelmeinket minden olyan eseményre, amelyek előttünk állnak.
Amikor megjelenik, megkérdezhetjük magunktól, hogy milyen célt szolgál. Mit szándékozik megmutatni nekünk?
Amikor rossz dolgok történnek, normális és egészséges dolog fájdalmat érezni. Az már azonban kevésbé számít annak, hogy ha nem dolgozzuk fel. Ha évről évre cipeljük magunkkal tovább, és nem tudunk meggyógyulni.
Törekednünk kell a gyógyulásra! Nem szabad, hogy a fájdalom örökké tartson!
Ha sírnod kell, akkor sírj, gyászolj, legyél csalódott! Meg kell élni a fájdalmat, nem szabad elnyomni. Hagyd, hogy megmutassa, mit kell megtanulnod. Hagyd, hogy elvezessen oda, ahol lenned kell.
A fájdalom nem büntetés. Arra próbál figyelmeztetni, hogy elérheted a vágyaidat, ha van elég bátorságot küzdeni értük. Megmutatja, hol vagy most és hol kellene lenned.
A fájdalom nem azért jön, hogy bántson. Inkább azért, hogy szabaddá tegyen. –  Ludányi Bettina