Az, aki örülni tud kudarcaidnak, megnyomorítja önmagát.
Az, aki elirigyli tőled sikereidet, hiú vágyak börtönébe zárta saját magát.
Az, aki nem fogadja el a véleményed, fél a tükörtől.
Az, aki haragosan rád támad; az ő lelkében örökös harcok dúlnak.
Az, aki gúnyosan kinevet, mikor gyermekesen viselkedsz, elfelejtette a gyermeki tisztaságot, és belenőtt a felnőttek keserűségébe.
Az, aki nem tudja elviselni könnyeidet, magába zárja az övéit, és nem értette meg mekkora a hatalmuk az apró cseppeknek.
Az az ember, aki téged megcsal, önmagához lett hűtlen.
Az, aki neked hazudik, saját magának nem mond igazat.
Az, aki rosszindulatú megjegyzéseket tesz a hátad mögött, elárulja mi minden hiányzik belőle, ami Benned megvan.
Az, aki kritizál, nem fogadta el saját magát.
Ezért kérlek ne bánkódj miattuk. A szomorúságodból merítik az erőt apró, jelentéktelen játszmáikhoz.
Te légy a nap!
Válogatás nélkül ontsd a fényed minden élőlényre. Ragyogj!
Kerner Mariann

A kórházi szoba steril fehér falai között feküdt Anna, sápadt arca fájdalmas grimaszt öltött. A kemoterápia mellékhatásai könyörtelenek voltak, kimerítették a testét és a lelkét is. Már csak az ablakon át beszűrődő napfény aranyló sugarai adtak neki egy kis reményt.
Egy napon, miközben a kertre meredt, észrevett egy pillangót. A szárnyai ragyogó kék színben csillogtak, finoman táncolva a szellőben. Anna lenyűgözve figyelte, ahogy a virágokra száll, és élvezettel szívja magába a nektárt. A pillangó könnyedsége és öröme éles ellentétben állt a saját szenvedésével.
Hirtelen egy ötlete támadt. Fogott egy papírt és ceruzát, és elkezdte rajzolni a pillangót. A ceruza finoman siklott a papíron, ahogy Anna türelmesen ábrázolta a szárnyak finom mintázatát. A rajzolás közben egyfajta nyugalom áradt szét benne. A fájdalom és a félelem elhomályosult, és helyét átvette a kreativitás öröme.
Napról napra Anna rajzolt. Pillangókat, virágokat, és mindazt, ami szépnek és inspirálónak tűnt a kórterem ablakán kívül. A rajzok élénk színei és kecses formái tükrözték a lelkében ébredő reményt. Ahogy a ceruza a papíron siklott, Anna érezte, hogy a teste is erősödik, a lelke pedig gyógyul.
Egy napon, amikor Anna befejezett egy különösen szép pillangórajzot, észrevette, hogy a valódi pillangó újra ott van az ablakpárkányon. Mintha integetne neki a szárnyával, majd elrepült a kék ég felé. Anna mosolygott. Tudta, hogy ez jó jel. A hetek múlva Anna elhagyhatta a kórházat. Gyengéd volt még, de a lelke erős volt.
A pillangókkal való találkozása megtanította neki, hogy még a legnehezebb időkben is ott van a remény, a szépség és a gyógyulás lehetősége. A rajzolás pedig egy új szenvedélyt adott neki, ami segített neki feldolgozni a traumát, és új célokat találni az életében.

Anna története emlékeztet arra, hogy a gyógyulás nem csupán fizikai folyamat. A léleknek is meg kell gyógyulnia ahhoz, hogy teljes mértékben meggyógyuljunk.
A kreativitás, a szépség és a remény mind fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Mint ahogy a pillangó szárnycsapása új életet ad a virágnak, úgy Anna története is inspirálhat minket, hogy higgyünk a gyógyulás erejében, és soha ne adjuk fel a reményt. – forrás: Internet

Az életünkben minden embernek megvan a saját útja, és feladata. Nem az a fontos, hogy mások mit gondolnak róla, hanem hogy ő maga hogyan élheti meg és teljesítheti a saját küldetését. – Bert Hellinger

Olyan embereket engedj az életedbe,
akik megnyugtatnak a jelenlétükkel,
akik elfogadják a véleményedet,
akik megnevettetnek,
akik meghallgatnak,
akik nem ítélnek el és nem pletykálnak ki,
akik támogatnak,
akik tisztelik az érzéseidet (és nem élnek vissza azokkal),
akik erőfeszítéseket tesznek Érted
akik értékesnek tartanak
és akik úgy szeretnek, ahogy vagy!

„Az energia az én valódi anyanyelvem. Sokkal jobban megértem, mint a kimondott szavakat.
Szóval velem szemben légy az, aki Te valójában vagy, önmagad, mert a rezgésszinted és energiáid mindenféleképpen el fogják árulni nekem az Igazságot.”

„Ne ragaszkodj a múlthoz, ahhoz, amin túlnőttél már. Ereszd el, ami méltatlan, hogy „megfoghasd” a méltót.
A megbocsátás elbocsátást is jelent. Elengedni azt, ami már túlhaladott. Letapadt emlékek, megszokások súlya húz le – nem azért, mert nehezek, hanem azért, mert te kapaszkodsz beléjük. Engedd el őket, hogy helyet teremts az újnak!
Új életedbe a régi gondokat és rossz emlékeket ne vidd át!
Se bosszút, se szomorúságot, se a félelmeidet!
Találd meg az új embereket, új kapcsolatokat – szüless újjá!
Igazi valónk az, aki problémáinkat megoldja. Ő sorsunknak irányítója.
A győzelem titka pedig az, hogy elsősorban nem a negatívumok ellen kell küzdenünk, hanem a Pozitív Célt kell magunk előtt látnunk!
Ha lelkünk „napja” felemelkedik, a sötétség elmúlik.”
Müller Péter: Jóskönyv 

„Amilyen rezgést sugárzol, olyat vonzol. Minden energiaszinten más játékszabályok vannak. Te döntöd el, melyik szinten játszod az életedet!” – Partl Viktória