TANMESÉK kategória bejegyzései

TANMESÉK

Lakatlan sziget – tanmese

Isten sohasem téved

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
“Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?” – kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
“Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten.” – felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza!

EZOVILÁG, GONDOLATOK, TANMESÉK

Tanmese

A legenda szerint egyszer rettenetes tűz volt az erdőben

Az állatok menekültek. Egyszer csak azt látja a jaguár, hogy a kolibri a tűz felé repül. Majd vissza. És újra meg újra. Megkérdezte hát tőle: – Mit csinálsz?
A kolibri azt válaszolta: – Repülök a tóhoz és a csőrömben vizet viszek, hogy eloltsam a tüzet.
– Megőrültél? Azt képzeled, hogy számít valamit is az a csepp víz, amit te a csőrödben elbírsz vinni, annak a hatalmas erdőtűznek?

– Nem – felelte a kis kolibri – Tudom, hogy ez nagyon kevés víz, és én egyedül nem tudom eloltani a hatalmas tüzet. De az erdő az otthonom. Ő etet engem, menedéket ad nekem és a családomnak, és én ezért hálás vagyok. Én segítek neki, hogy beporzom a virágait.
A része vagyok, és ő az én részem!
Mindent meg kell érte tennem!
S az erdő Szellemei, kik a kis kolibrit hallották és látták az erdő iránti odaadását, hatalmas esőt küldtek, ami eloltotta a tüzet.
Csodákat szeretnél az életedbe? Tegyél érte magad!

 

EZOVILÁG, GONDOLATOK, TANMESÉK

A két utazó angyal – tanmese

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak!
Egyszer két angyal úgy döntött, hogy leszállnak a Földre, hogy találkozni tudjanak személyesen is az emberekkel.

Első alkalommal egy gazdag, jómódú család háza előtt álltak meg. Bekérezkedtek, hogy ott tölthessék a tehetős család, impozáns házában az éjszakát. Azonban hiába volt óriási háza a családnak, mégsem hagyták az angyaloknak, hogy a vendégszobában aludjanak, leküldték őket az alagsorba. Miközben ágyat vetettek a hideg padlón, az idősebbik angyal meglátott egy repedést a falon, és nekifogott megjavítani azt. A fiatalabbik angyal megkérdezte, hogy: Miért javítottad meg? A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak – válaszolta az idősebb.
A következő éjszaka a két angyal egy szegény családnál kért szállást. Nagyon kedvesek voltak, vacsorával kínálták őket, majd megágyaztak az egyetlen szobájukban, hogy kényelmesen tölthessék az éjszakát. Másnap reggel mikor felkelt a nap, az angyalok látták, hogy a gazda és felesége nagyon sírnak. A család egyetlen tehene, amely a megélhetésüket jelentette, az éjszaka megdöglött.
A fiatalabb angyal nagyon mérges lett, és azt kérdezte az idősebbtől: Hogy történhet ez meg? A gazdag családnak mindene megvolt, és mégsem segítettek. Ezek pedig, akik szegények, de jószívűket, olyan pórul járnak, hogy megdöglik az egyetlen tehenük. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak…– mondta az idősebb angyal. A gazdag család nagyon kapzsi volt, így befalaztam a pincében a rejtett pénzhez vezető repedést, hogy többé ne találják meg. A tegnap este, amíg aludtunk, a Halál angyala eljött a gazda feleségéért. Én inkább odaadtam a tehenet az asszony helyett. – tette hozzá.

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Ha nem is úgy történik minden, ahogy szeretnénk, legyünk türelmesek, várjunk, mert előbb-utóbb rájövünk, hogy milyen történésnek mi volt az oka életünkben.
Nem szabad elveszítenünk a hitünk, hiszen minden történés a mi javunkat szolgálja. A “miért-ekre” a válaszok is meg fognak érkezni, ha elég figyelmesek, és nyitottak vagyunk.

 

EZOVILÁG, GONDOLATOK, TANMESÉK

A ló és az ördög – tanmese

A lovat az oszlophoz kötözték, de jött az ördög és elengedte…

A ló a gazdálkodó földjére ment, és elkezdte taposni a vetést. A földműves dühös lett, fogott egy puskát és lelőtte a lovat. Aztán a ló gazdája mérgében, fogta a puskáját és bosszúból megölte a földművest.

Az asszony ezt látta és lelőtte a ló tulajdonosát.

Aztán a ló tulajdonosának fia dúlt-fúlt, és megölte a gazdálkodó feleségét.

A szomszédok pedig megölték ezt a fickót és felgyújtották a házát…

Az emberek megkérdezték az ördögöt: – Miért csináltad mindezt?

Az ördög azt válaszolta: Semmi rosszat nem tettem, csak elengedtem a lovat.

Morális tanulság:

Az ördög csak ilyen egyszerű és ártatlan dolgokat csinál, alattomban provokál és a többit mi magunk csináljuk. Tudja, hogy a bűn gyökere a szívünkben van.

Ezért kell jól gondolkodnod, mielőtt cselekszel.

Ne feledd: a szónak ereje van, gondolkodj, mielőtt cselekszel és gondolkodj, mielőtt beszélsz.

 

EZOVILÁG, GONDOLATOK, TANMESÉK

Mindennek oka és célja van!

A titkos ládika – tanmese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta nagy titkot őriz egy varázsládikában, ami az élet minden területén sikeressé teszi és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, meg is próbálták ellopni a ládikát, de hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta őket élni. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.

Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
– Uram én is olyan boldog szeretnék lenni mint Te. Megmutatod nekem hogyan érjen el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
– Neked megmutatom a boldoggá válás titkát! Gyere velem és nagyon figyelj! Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát : a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat , amit követned kell egész életedben.

Az első lépés:
Tudd, hogy Isten mindig veled van és ezért szeretned kell Őt és hálát adnod neki, mindazért amid van.

A második lépés:
Szeretned kell önmagad és minden lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok. Sokat várok magamtól. Nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni.
Ezt hívják: MAGAS ÖNBECSÜLÉSNEK.

A harmadik lépés:
Gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz.
Vagyis, ha azt gondolod okos vagy, viselkedj okosan.
Ha azt gondolod képes vagy, tedd meg amit kitűzöl magad elé . Ha azt gondolod nincs akadály amit le ne tudnál győzni, akkor tűzzél ki célokat és valósítsd meg őket. Ezt hívják: MOTIVÁCIÓNAK.

A negyedik lépés:
Ne irigyelj senkit azért amilyen van, vagy ami ő maga.
Ők elérték céljukat, Te érd el a sajátjaidat!

Ötödik lépés:
Ne őrizz a szívedben haragot senki iránt, mert ez az érzés nem engedi, hogy boldog légy!
Hagyd , hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts!

Hatodik lépés:
Ne vedd el azt ami nem a tiéd, mert a természet törvényei szerint, ha valakitől elvesznek valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit te elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza ami nem a tiéd. Kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.

Hetedik lépés:
Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van, hogy szeressék és tiszteljék.

Nyolcadik lépés:
Mindig mosolyogva kelj fel, fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban. Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van. Segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem kapsz cserébe.
Figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat. Nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak és így BOLDOGOK LEGYENEK!

Minden okkal történik az életedben, hogy megvalósíthasd az életfeladatodat!

 

EZOVILÁG, GONDOLATOK, TANMESÉK

A bőrönd – tanmese

Isten bőrönddel

Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor “felfogta”, hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bőrönddel a kezében.

– Fiam, elérkezett az időd…indulnod kell – szólt az Úr.
– Most? Már? De annyi tervem volt még – mondta a férfi.
– Sajnálom, de indulnod kell! – válaszolta Isten.
– Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi.
– A te javaid – felelte Isten.
– Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?
– Azok nem te a tulajdonaid, hanem a földi javaid részei – közölte Isten.
– Akkor az emlékeim vannak a bőröndben? – érdeklődött a férfi.
– Azok sosem voltak a tieid, azok az Idő birtokát képezték mindig – mondta az Úr.
– Akkor a bőrönd mélyén a tehetségeim rejtőznek?
– Azokat is a körülményeknek köszönheted – mondta Isten.
– Akkor a családom, a barátaim vannak benne?
– Ők sem képezték a tulajdonodat, ők az életutad részei voltak – szólt Isten.
– Akkor mi van benne, a testem? – próbálkozott tovább a férfi.
– A tested a Földé, így őt illeti – felelt Isten.
– Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem…
– Tévedsz, a lelked az enyém!
A férfi félve kinyitotta a bőröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt. Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:
– Nem volt soha semmim?
– Nem, soha nem volt semmid – közölte Isten.
– Akkor, mégis miért éltem?
– Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bőröndben – mondta Isten.
A tanulság: Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a miénk. Az, hogy ezt a pillanatot miként éljük meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bőröndbe.
Éppen ezért: Éljünk most! Éljünk meg minden egyes percet! Tegyünk boldoggá másokat!
Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetünk magunkkal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!
Szeressünk magunkat, fogadjuk el magunkat, vigyázzunk a lelkünkre!

 

EZOVILÁG, GONDOLATOK, TANMESÉK

A bőrönd – tanmese

A tanulság

Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor “felfogta”, hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bőrönddel a kezében.

– Fiam, elérkezett az időd…indulnod kell – szólt az Úr.
– Most? Már? De annyi tervem volt még – mondta a férfi.
– Sajnálom, de indulnod kell! – válaszolta Isten.
– Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi.
– A te javaid – felelte Isten.
– Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?
– Azok nem te a tulajdonaid, hanem a földi javaid részei – közölte Isten.
– Akkor az emlékeim vannak a bőröndben? – érdeklődött a férfi.
– Azok sosem voltak a tieid, azok az Idő birtokát képezték mindig – mondta az Úr.
– Akkor a bőrönd mélyén a tehetségeim rejtőznek?
– Azokat is a körülményeknek köszönheted – mondta Isten.
– Akkor a családom, a barátaim vannak benne?
– Ők sem képezték a tulajdonodat, ők az életutad részei voltak – szólt Isten.
– Akkor mi van benne, a testem? – próbálkozott tovább a férfi.
– A tested a Földé, így őt illeti – felelt Isten.
– Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem…
– Tévedsz, a lelked az enyém!
A férfi félve kinyitotta a bőröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt. Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:
– Nem volt soha semmim?
– Nem, soha nem volt semmid – közölte Isten.
– Akkor, mégis miért éltem?
– Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bőröndben – mondta Isten.
A tanulság
Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a miénk. Az, hogy ezt a pillanatot miként éljük meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bőröndbe.
Éppen ezért:
Éljünk most!
Éljünk meg minden egyes percet!
Tegyünk boldoggá másokat!
Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetünk magunkkal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!

 

EZOVILÁG, TANMESÉK

Tanmese – két kis magzat beszélget…

Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget

“- Te hiszel a születés utáni életben? – kérdezi az egyik.
– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erõsekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket – válaszolja a másik.
– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
– Hát ez ostobaság! – vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot… de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
– De, de… valami biztosan lesz. Csak valószínüleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

– Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és Ő nagyon vigyáz majd ránk! – válaszolja reményteljesen.
– Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
– Hát… mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
– Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
-Néha – mondja elmerengve a másik – amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem – teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!”

EZOVILÁG, ENERGIAGYÓGYÁSZ, GONDOLATOK, TANMESÉK

Egy pohár víz – tanmese

Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított.
Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz? A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek.

A pszichológus így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges, attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben.
Ha csak egy percig tartom, könnyű.
Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom.
Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul.
Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz.
Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni.
Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a gondjaidat! Este minél előbb tedd le minden terhedet, ne cipeld őket tovább az éjszakába.
NE FELEJTSD EL LETENNI A POHARAT!

 

EZOVILÁG, TANMESÉK

Tanmese az időről és a szeretetről

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek. A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed. Ezért valamennyien elkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.


Ekkor a Gazdagság egy luxushajón úszott el mellette.
S a Szeretet megkérdezte:
– Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
– Nem, nem tudlak!– felelt a Gazdagság – a hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely a számodra.
Ezután a Büszkeség közeledett egy csodaszép hajóval a Szeretet felé, így őt is kérlelni kezdte: –
– Büszkeség, kérlek! El tudnál vinni engem is?
– Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni – a hajómon minden tökéletes, s te esetleg árthatnál ennek.
Így hát a Szeretet nagyot sóhajtott, s akkor meglátta a Bánatot…így őt is megkérte:
– Bánat, kérlek, vigyél magaddal!
– Óh, Szeretet, – mondta a Bánat, – ha tudnád, én mennyire szomorú vagyok, s most egyedül kell maradnom a hajómon.
A Szeretet lemondóan elfordult, s ekkor megpillantotta a Vidámságot közeledni… odaszaladt hát ismét a parthoz és kiabálva kérlelni kezdte…de a Vidámság gyorsan elhúzott a Szeretet mellett, mert annyira elégedett és olyan boldog volt, hogy észre sem vette a Szeretetet, meg sem hallotta a kérését.
Szeretet teljesen magára maradt, s ekkor hirtelen megszólalt egy hang:
– Gyere Szeretet, én elviszlek Téged. – s Szeretet látta, hogy egy öregember szólt hozzá. Szeretet annyira hálás és boldog lett, hogy elfelejtette megkérdezni az öregember nevét, s ez csak akkor jutott eszébe, mikor már újra biztonságban volt, de megkérdezni tőle már nem tudta, mert alig értek partot, az öreg máris tovahajózott… Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki, ezért felkereste a Tudást, s kíváncsian kérdezte tőle:
– Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
– Az IDŐ volt, – felelte a Tudás.
– Az IDŐ? – kérdezett vissza Szeretet – vajon miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás így válaszolt:
– „ Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a Szeretet.”