Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel…
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy…
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret…
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel…
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet…
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton…
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet…
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszitgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon…..
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy…
és az ember csak tanul és tanul…
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba…
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni…
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni…
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak…

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni…
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom”, de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak…
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen…
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi…
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető…
Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod…
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté…
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap…
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek…
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni… egy sír fölött haszontalan…
Megtanulod ezt mind, de csak idővel… – Jorge Luis Borges

Volt egyszer egy ember, aki nagy magányban élt egy lakatlan szigeten. Arra lett figyelmes egy reggelen, hogy egy gyönyörű rákocska andalgott ki épp a vízből, s pihent meg a közelében, élvezve a meleg napsütést. A rák különleges kinézete elbűvölte az embert. A magány érzése feledésbe merült.

A kis rák minden egyes nap megjelent, és az ember minden egyes alkalommal csodálattal szemlélte. Időközben megfigyelte azt, hogy a rák mindig a napnyugtát követően megy vissza a vízbe, amiből arra következtetett, hogy a nap sugara az, ami kicsalogatja a rákot nap nap után a vízből, ami azt jelenti, hogy a borús, esős napokon, nem fog megjelenni. Ez a gondolat szinte már szorongással töltötte el az embert, hisz nem akarta, hogy a krónikus magány újra körbevegye.
Egy éjszaka során azt a döntést hozta meg, hogy el akarja fogni a rákot, annak érdekében, hogy mindig mellette maradhasson, s hogy a rideg, borús napokon is csodálhassa.
A következő nap, mihelyst a kis rák a nap első melengető sugaraival kiballagott a vízből, és megpihent szokásos helyén, az ember odasietett hozzá, felkapta, majd a markába zárta. Izgatottan gondolta, milyen nagyszerű lesz, hogy most már minden percben ott lesz vele, minden percben megcsodálhatja, vigyázhat rá… És hogy a rák új helyzetét kényelmesebbé tegye, csinált neki egy elkerített, fedett részt, mely biztonságul szolgálhat esős időkben és éjszakánként.
Míg viszont nem jött el az este, a kis rákot szüntelenül a kezeiben tartotta, neki szentelte minden figyelmét. Boldog volt, hogy nem érzi most már magát egyedül. A nap végén, betette végül az elkerített helyére, s aztán aludni tért.
Másnap reggel miután felkelt, az első dolga volt, hogy ránézzen a kicsi rákra, ámde a látvány ami fogadta, megrázta. A rák eltűnt. Nyoma sem volt.
A meghökkentséget aggodalom váltotta fel, mert nem tudhatta biztosan, mi történt, nem esett-e baja. Az egész szigetet bejárta, a vizet is fürkészte, de nem akadt a kis rák nyomára… Elkeseredett, úrrá lett rajta a harag és a csalódottság.
Ingerült volt és nem hagyták a gondolatai nyugodni, hogy a rák önzőn cserben hagyta, pedig hogy szerette és csodálta azt…
A kérdés folyamatosan ott lebegett a lelki szemei előtt: „Miért hagyott cserben, miért hagyott magamra? Miért nem értékelte a törődésem?”
Feltétlenül választ szeretett volna kapni, de a rák napok múltán sem bukkant fel. Habár a választ nem találta meg, a napok elteltével a csalódottság egyre csökkent és csökkent.
Egy hónap is eltelt, mikor a rák újra megjelent a szigeten, s újra szembe találta magát az emberrel…
– „Ugye tudod, hogy nagyon csodáltalak téged, és nagyon boldoggá tett a jelenléted?“ – szólalt meg az ember.
– „Tudom. Ezért pihentem meg minden nap a közeledben“, felelte a rák.
– „Akkor miért hagytál önző módon cserben?“
– „Nem hagytalak cserben. A kétségbeesett marokszorítás, és az elzártság volt az, ami megijesztett. Minden, amit tettem, az életben maradásomért való menekülés volt. A szabadságot akartam visszakapni.“
– „Két ollód is van, melyekkel könnyedén sebet ejthettél volna a kezemen. Miért nem tetted hát?“
– „Nem volt benned rossz szándék. Nem neked akartam szenvedést okozni, csupán a sajátomból akartam kiszabadulni…“
– „Hogy nem vettem észre, hogy ártottam neked?“
– „Mert ragaszkodtál. A magánytól való kétségbeesett félelmed volt az, ami elvakított téged, és ami a ragaszkodáshoz vezetett. Jobban féltél az újabb magány érzésétől, mint amennyire örültél annak, hogy már nem vagy egyedül…”

Minden szónak egyedi rezgése van – a pozitív szavaknak magas a rezgésszintje – teremtő ereje.

Isten, Remény, Élmény, Béke, Áldás, Édesélet, Teremtés, Egészség, Inspiráció, Hála, Mosoly, Jó veled, Elismerés, Elfogadás, Élet, Igazság, Eredmény, Megbecsülés, Energia, Tündérjóság, Optimizmus, Kitartás, Szeretet, Verőfényes vidám nap, Zen, Ígéret, Verhetetlen, Békesség, Bizalom, Barátság, Vidámság, Alázat, Együtt, Hit, Puszi, Család, Aranyos, Életerő, Csapatjáték, Boldogság, Vitalitás, Álomszép, Szeretlek, Köszönöm…
Ezek a csodás szavak emelik a rezgésszintet, jó érzéssel töltenek el és reményt, hitet adnak, életenergiát képezve áramlanak!
Ezek mind Pozitív, magas rezgésszámmal megáldott szavak. Gyűjts össze a saját szókincsedből azokat a magas minőséggel megáldott szavakat, amiket másoknak kimondasz, és használd. Lelkesíts vele másokat és motiválj. Légy te is fénymunkás és segítő földi angyala valakinek! Lélekölelésem:

Asajah
spirituális tanácsadó- life coach
léleklátó médium
tarot mester-jós
spiritiszta-orákulum
energiagyógyász–angyalterapeuta

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

Köszönöm az életnek, mely inspirál, megújít és lehetőséget ad arra, hogy naponta fejlődjek.
Köszönöm, hogy itt vagyok és most, mert ennek a helynek szüksége van rám, és szükségem van rá.
Köszönöm a testem összes szervének, mely teljes harmóniában és tökéletességben működik.
Köszönöm a háznak ahol lakom, ami menedékként és pihenésként szolgál.
Köszönöm az elért eredményeket, sikereket, evolúciót és lehetőségeket, amelyek naponta nyílnak meg előttem.
Köszönet minden kapott fizetésnek, mert így megtisztelem a nevem, tiszteletben tartom a kötelezettségeimet és a pénzem megsokszorozódik.
Köszönök mindent, amit veszek vagy beszerzek, mert a munkám gyümölcse.
Köszönöm minden lehetőségnek a pénzügyi és személyes sikereimet, amit kapok, azonosítok és elfogadok.
Köszönöm azoknak az embereknek, akik keresztezik az utamat.
Köszönöm azoknak az embereknek akik látszólag bántanak mert segítenek kedvességgel válaszolni, és több jót tenni.
Köszönöm, hogy hálát találok az emberekben, dolgokban és tettekben.
Köszönöm, Univerzum, hogy az éberséget és a tudatom által támogatsz, így nagyon gondosan választom meg, hogy mit gondolok, beszélek vagy vágyakozom..
Köszönöm a rajtam keresztül megnyilvánuló Isteni Lényemnek, mert Neki köszönhetően sugárzok fényt, szeretetet és békességet, bárhol is vagyok…
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – K. Cs.

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

„Sok az irigy, rosszindulatú ember.
Ha szegény vagy, lenéznek,
ha gazdag, megvetnek;
ha sikertelen vagy, gúnyolnak,
ha sikeres, utálnak;
ha kövér vagy, letolnak,
ha vékony, megszólnak.
Semmi sem elég jó nekik.
Ne törődj velük, mert magukkal rántanak a keserű okoskodás mocsarába. Ne törődj velük, mert sosem tudod elnyerni az elismerésüket; az irigység olyan szemellenző, melyet az emberhez forraszt az idő.
Ne törődj velük, tedd, ami a szívedből fakad.
Az igaz ember számára, önmagán kívül nincs más mérce.” – A.J.Christian