„Olyan világban élünk, ahol az emberek megengedik maguknak azt, hogy szó nélkül eltűnjenek a másik életéből.
Ahol vesszők és befejezetlen mondatok vannak pontok és felkiáltójelek helyett. Ahol teher és nyűg megírni a másiknak, hogy ‘bocs, nekem ez veled mégsem fog működni.’
Ahol az emberek törlés-tiltást használnak ahhoz, hogy véget vessenek egy kapcsolatnak, elfelejtve azt is, hogy egyáltalán valaha is létezett a másik.
Ebben a világban, jelekből kell megtudnunk, hogy hányadán is állunk a másikkal. Ilyen a sztorikra reagálás, a lájkok küldözgetése, a kikövetés, bekövetés az, hogy mennyi idő után válaszol az üzenetre. És sokan ezt hívják ismerkedésnek…mondok rosszabbat, kapcsolatnak!
Hol vannak ma már a telefonszám kérések, a találkozóra hívások?
Ciki lett a romantika, kommersz a séta, tabu érzelemről beszélni. Eltűnt a kíváncsiság, a meghittség. A türelem szó már csak a várakozóban hangzik el az orvosnál, az őszinteséggel meg a legtöbben csínján bánnak.
A kommunikáció döntő hányada pedig az okostelefonra küldözgetett üzeneteken keresztül történik. Sokszor csak vársz egy válaszra, amit talán sose kapsz meg, bármilyen fárasztó és fájdalmas is mindez.
Ebben a világban bizony az emberek nem szeretik a nézeteltéréseiket megbeszélni. Nem akarják megérteni a másikat. Így képesek egyetlen egy szó nélkül, egyik napról a másikra eltűnni annak is az életéből, aki addig az élete része volt.
Nem ír? Nem hív? Így adja tudtodra, hogy köszöni szépen, de ő már kilépett ebből a kapcsolatból. Igen, így, hogy már nem keres és te érzed magad ostobának, ha nem érted mi történik.
Így maradnak a megválaszolatlan kérdések.
Mi történt? Rosszul láttam, éreztem valamit? Mégsem vagyok fontos neki? Tényleg képes csak így eltűnni az életemből?
Így tesszük egymást sérültté. A kommunikáció hiánya mérgezi a lelki egészséget.
Nem nagy szavak vagy tettek kellenek, csak egy-egy őszinte mondat. Leírva, elmondva, elmutogatva, suttogva, kiabálva, személyesen vagy telefonon keresztül, megüzenve, elénekelve.
Mindegy, hogy hogy adjuk a másik tudtára a döntésünket, csak tegyük meg. A tisztánlátás miatt. A becsületesség, a tisztelet miatt. A továbblépés miatt. Azért, hogy egyre kevesebb sebzett szív legyen.”
