“Megdöbbentően sokan hiszik, hogy akkor spirituálisak, amikor csak és kizárólag jó dolog történik velük, ha állandóan a szeretetről beszélnek, és mindent elfogadnak. Hogy akkor igazán spirituálisak, amikor tisztító kúrát végeznek, illatos füstölőket gyújtanak, jógáznak, mantráznak, mudráznak, elolvassák a heti csillagállást, megosztanak egy szívbemarkoló Müller Péter bölcsességet, miközben tettek nélkül hátradőlnek egy hazug életben. A spiritualitás ezzel szemben az, amikor fellapátolod a trutymót magadból, szembenézel magaddal, a félelmeiddel, az árnyékos oldaladdal, és nem kábítod tovább magad. Nem fordulsz el többé Önmagad elől, hanem lefejted magadról a hazugság vakságban tartó hályogát és önmagadat rehabilitálva, önmagad partnereként, nem másra mutogatva, felállsz a földről és Önmagadra találsz. Ez persze nem sétahajózás, de ez is a spiritualizmus része.” – S. M.