Tanmese az optimizmusról

.


A süket béka

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
Úgy sem sikerül nekik – mondta egy nyúl és mikor kimondta három béka le is esett a földre.
Túl gyengék ehhez! – harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.
A békák nem is tudnak falat mászni – nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!
Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
Le fog esni – morogta a farkas de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig olyan kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? – kérdezte a róka.
Mi a titkod? – kérdezte egy másik béka.
Gyakoroltál? – szegezte neki kérdését a farkas.
Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET! Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta: – Feljebb, feljebb, feljebb! – mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal akik ezt sujkolják belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni. Olyankor csak saját, őszinte belső hangunkra hallgassunk… akkor többször érünk fel a csúcsra.

Share Button