„Amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad.
Amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod mindenáron elmondani a véleményedet.
Amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz.
Amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem; amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben.
Amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani.
Amikor már tudod, melyik a Te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád…
Amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért…
Amikor már nem dühít, ha valaki megvárat, amikor azt tudod mondani, bocsánat.
Amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét.
Amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van.
Amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel.
Amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani.
Amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon.
Amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást.
Amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,
amikor nem félsz már az egyedül töltött ünnepnapon.
Amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj.
Amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni.
Amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved.
Amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy, hogy mondd el az imádat.
Amikor lassan megérted az egész Életet, és amikor nem rémiszt meg többé a Szeretet.
Amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat.
Amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot.
Amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda..
Amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy Te magad vagy az Élet…..” – Kőváry Anett