Sorsod, hogy élsz, hogy vagy, hogy olyan vagy, amilyen; olyan a tested, a lelked, a személyiséged, olyan a tehetséged, a vágyad, a szenvedélyed – vagyis a szereped… Hogy azok az embertársaid vesznek körül, akikkel életed drámáját jól-rosszul el kell játszanod: apád, anyád, testvéreid, gyereked… Mind a te játékostársaid!… De még a szomszédod, az idegenek, sőt a halálos ellenségeid is!… A kör igen széles, mert a tér nagy: ne feledd, hogy ez világszínház! – Müller Péter: Gondviselés