„Újra és újra leszállsz ide a földre, váltakozó ölekbe, mígnem megtanulsz olvasni a fényben, látod, hogy élet és halál ugyanaz, s az idő időtlen. Míg a fáradságos életek láncolata
nyugvó körré nem rendeződik benned – míg akaratod világakarat nem lesz, s a csönded – csönd és örökkévalóság.”
(Manfred Kyber)

Összes eddigi életünk tapasztalata alkotja jelenlegi személyiségünket.

Ha emlékeznénk előző életeinkre képtelen lennénk épp ésszel felfogni és feldolgozni az ismereteket. Oka van tehát annak, hogy nem emlékszünk előző életünk történeseire. Akár csak egy életünkben megszenvedett traumák is depressziót okozhatnának, de több száz élet negatív emlékképe már komoly trauma lenne… képtelenek lennénk tudatosan elfogadni az ott történteket.

Minden életünk része a fejlődési folyamatnak.

Egy-egy lélek csupán addig születik újra le, amíg nem éri a tökéletességet, és amikor már mindent megtapasztalt,  jót és rosszat is. Hiszem, hogy az örök életben szellemi vezetőként, spirituális segítőként folytatjuk szelleméletünket.
Az újjászületéskor életfeladatunk – karmánk – határozza meg, milyen helyzetek következzenek be életünkben, amiből tanulhatunk, hogy folytathassuk spirituális fejlődésünket.

Az újjászületés előtt az lélek megválasztja a következő életében elvégzendő feladatokat, melyek fejlődését szolgálják. Életfeladatainkat, és a fejlődésünket szolgáló körülményeket tehát magunk választjuk meg, segítőink tanácsaira. Ezért van az, hogy egyes emberek rosszabb sorssal rendelkeznek, s ez mégis fejlődésüket szolgálja. A kibírhatatlan, intrikus ismerőseink például  nem feltétlenül jelentenek rosszat, a hasonló környezet türelemre tanít. A családi problémák megtanítanak az összetartásra, a környezetünkben élő ránk szoruló emberektől pedig segítőkészséget tanulhatunk. A legkisebb események is fejlődésünket szolgálják, melynek talán nem ebben az életben vesszük hasznát. Tehát minden okkal történik – és minden helyzet valamire megtanít bennünket!

Többféle karmát különböztetünk meg.

Létezik egyéni-, csoportos- és kozmikus karma. Cselekvéseink hatással vannak karmánkra, mely könnyen ellenünk fordulhat. Ha rosszat cselekszünk egy embertársunkkal szemben, azt később törlesztenünk kell. A reinkarnáció rendszere is az Istenhiten alapszik. Lényege az igazságosság és az egyensúly fenntartása. Ha ebben az életben elkövetünk egy rossz cselekedetet, talán következő életünkben ez velünk történik meg. Az egyéni karma saját sorsunk, melyhez azonban mások sorsa (családtagok, barátok, ismerősök) is kapcsolódik. Ha egy családtagunk karmája az, hogy magánéleti problémákkal küzd, az kihat a mi sorsunkra is, mi is tanulhatunk belőle. Sokszor nehéz ezt értelmezni, de a bizonyosság, hogy mindennek oka van, rendet teremt bennünk az elfogadáshoz.

Akárcsak itt, az anyagi világban, a kozmikus létben is a tanulás által fejlődünk. Míg fizikai testünk az iskolapadban, könyveket olvasva sajátítja el a tudást, addig lelkünk a minket ért események hatására fejlődik. Az ember néha elköveti ugyanazt a hibát, mégsem tanul belőle, talán mert ösztönösen cselekszi ugyanazt… a tudatosság hiányában. Az események csupán szimbolizálják azt a tulajdonságot, melyet fejlődésünkhöz meg kell tanulnunk, ezért gyakran nem értjük meg az égi jeleket. Pedig a jelzések egyértelműek!
Vegyünk példaként egy kerékpárral közlekedő embert. Ahányszor az úton közlekedik, mindig az egyszerűbb utat választja, megkerüli az autókat, de mindig baleset éri. Mindaddig, amíg meg nem tanulja, hogy nem járhat minden esetben az egyszerűbb úton, baleset fogja érni. Karmája addig figyelmezteti, amíg meg nem érti az üzenetet…

A tarot segítőd és elemződ is egyben – belelát a jelekbe!

A tarot az egyén jövőjére való rálátás segítségével határozza meg a személyiséget; elemzi az elménket, és gyakran tudatalatti motivációkat, elrejtett félelmeket mutat ki, amelyek megakadályozzák, hogy sikeresek legyünk. Mindkét módszer rámutat arra, hogy kik vagyunk, elfeledett emlékeket fed fel, megmutatja, hogyan gyógyítsuk meg a lelkünket, hogyan újítsuk meg önmagunkat, hogyan értsük meg magunkat, hogyan győzzük le a meddő gondolkodást, hogyan ismerjük fel a lelki csapdákat, és hogyan kerüljük el őket. A jós mélyebben beleláthat a jelekbe, és jobban megérthet téged, és többek között a másokkal való kapcsolataidat is.