Nehéz egy egyszerű, mégis átfogó meghatározást találni arra, hogy tulajdonképpen mi is az alkímia. Nevezzük egyfajta művészeti irányzatnak, amely az energiák átalakításával foglalkozik, aminek lényege az, hogy egy adott energiaforma értéke még magasabb szintre legyen emelhető.

Az alkímiának két formája lehet: külső és belső.

A külső alkímiát olyanok alkalmazták, akik a külső anyagokat, energiákat, erőket olyan anyaggá szerették volna átalakítani, ami szerintünk a lehető legtisztább forma a földön. Ez pedig nem más, mint az arany. Ez természetesen a legendák szerint senkinek sem sikerült. De ha ettől eltekintünk, a lényeg az, hogy ők arra törekedtek, hogy megkeressék a formák, anyagok és energiák közötti harmóniát, amely segítségével megtörténhet az átalakulás.

A belső alkímia a spiritualitásra utal. Ez egy olyan mentális gyakorlatsort takar, ami egy spirituális utazás révén valósul meg és ezáltal tehet szert az illető egy ősi bölcsességre, együttérzésre, amit a saját életében alkalmazhat és ezáltal megtisztulhat a lelke is.

Mit jelent a spirituális alkímia.
Ez lényegében a személyiségünk átformálásáról szól, segítve az embereknek abban, hogy kiléphessenek a társadalmi-gazdasági rendszerek által követelt normákból, tapasztalják meg az igazi szabadság érzését, ne hallgassanak többé a negatív, nyomasztó hangokra. Ennek az átváltozásnak a lényege az, hogy rájöjjünk arra, hogy kik is vagyunk valójában, milyen a lelkünk igazából. Ezt a fajta önmegismerést és megvalósítást mi magunk is képesek vagyunk elérni. Rá kell találnunk arra az útra, ami elvezet a lelki azonosuláshoz.

A spirituális alkímiának három lépcsőfoka van:

1. Elmeszesítés
Szabadjára kell engednünk az egónkat, ami legtöbbször önmagától megtörténik, az életünk során tapasztalt kihívásoknak köszönhetően. Ennek a lényege abban áll, hogy lelkünk szerves részét képezi az egó, és engednünk kell neki azt, hogy feloldódjon és a felszínre törve megmutathassa magát.

2. Feloldódás
Ennél a lépcsőfoknál engednünk kell az egónkat, hogy feloldódjon úgy, hogy felelőséget vállalunk magunkért, minden olyan döntésünkért, amelyek befolyásolhatják a jövőnket, és amelyek befolyással lehetnek a fejlődésünk szempontjából is. Ennél a szintnél nem szabad többé áldozatként feltüntetnünk magunkat, hogy a nehézségeinkért mások a felelősek.

3. Elkülönítés
Itt csak a tiszta dolgokat, érzéseket, célokat szabad figyelembe venni, különválasztani a többitől. Őszintén akkor tudunk megbocsátani magunknak, vagy másoknak, ha tisztában vagyunk az érzéseinkkel, azzal, hogy haragszunk-e vagy sem saját magunkra, esetleg embertársunkra.

Olvasd tovább:link