,,Csodálattal hallgatták a körülötte lévők az Ő szavait, mivel hatalmában állott a beszéd, – és az Ő tanítása egészen más volt, mint a papoké és az írástudóké.
És bár a Nap lemenőben volt, nem széledtek szét házaikba, hanem körülülték Jézust és kérdezték:
– Mester, melyek azok az Élet törvényei?
– Maradj még velünk egy kicsit és taníts bennünket.
Hallgatnánk a tanításaidat, hogy meggyógyuljunk, és igazakká váljunk.
Jézus pedig leült közébük és mondá:
– Bizony mondom néktek, hogy boldog csak az lehet, aki betartja a Törvényt.
Mire a többiek felelték:
– Mi mindannyian megtartjuk Mózesnak, a mi törvényhozónknak törvényeit, amint azok írva vannak a szentírásban.
És Jézus válaszolt:
– Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet, az írás pedig halott. Bizony mondom néktek, Mózes sem írásban kapta törvényeit az Istentől, hanem élő szóval. A Törvény az Élő Isten élő szava az élő prófétákhoz, az élő emberek számára. Mindenben, ami él, bele vagyon írva a Törvény.
– Megtaláljátok azt a fűben, a fában, a folyóban, a hegyekben, az ég madaraiban, a tenger halaiban; de mindenekelőtt önmagatokban keressétek azt. Ezért, bizony mondom néktek, hogy az összes élő dolgok közelebb vannak Istenhez, mint az írások, amelyek élet nélküliek. Isten azért teremtette az Életet és minden élő dolgokat, hogy azok örökkévaló szóval tanítsák az embert, az Élő Isten törvényeire. Isten nem a könyvek lapjaira írta a törvényeket, hanem a ti szívetekbe és a lelketekbe.
– Ott vannak azok a leheletetekben, a véretekben, a csontotokban, a húsotokban, a beleitekben, a szemeitekben, a füleitekben és testetek minden parányi részében. Jelen vannak a levegőben, a vízben, a földben, a napsugarakban, a mélységekben és a magasságokban. Mindnyájan beszélnek hozzátok, hogy megértsétek az Élő Istennek nyelvét és akaratát. De ti behunyjátok szemeiteket, hogy ne lássatok és bedugjátok füleiteket, hogy ne halljatok. Bizony mondom néktek, hogy az írás az ember műve, de az Élet és annak temérdek sokasága a mi Istenünk alkotása.”