“- Ki az erős? – kérdezte hirtelen a fa.
– Az, aki egyedül barangol éjszaka. Pedig fél a sötétben. Az, aki farkas verme előtt várakozik. És reszket, mint a nyúl, hallva az üvöltést. Az, aki elbúcsúzik, aki letérdel, aki összesározza magát. Aki nyakig merül a zavaros folyóban. Aztán a kétségbeesés pillanatában kiterjeszti átfagyott kezét, hogy virágokkal díszítse a haját.
Az ilyen ember erős.


És egy selyemgubó esett a földre, ahol összetört.
Egy színes pillangó röppent ki belőle, kieresztett szárnyával a mirtuszok körül legyezve. Azután megtorpant, egy pillanatra farkasszemet nézett az Istennel, és azt súgta:
– Szervusz! Milyen gyönyörű ez a te világod!”
Alkyoni Papadaki