Amit elhiszünk magunkról, vagy gondolunk másokról, az sokszor valóra is válik. Ez nem varázslat, valójában nem is jóslat, egyszerűen így működik az elme.

Akár a vonzás törvényének is hívhatnánk, hiszen ugyanabból az alapvetésből táplálkozik: az elme hatalma sokkal nagyobb, mint hinnénk. A gondolatok ereje teremtő hatású, és ha valamit igaznak vélünk, az valószínűleg úgy is lesz.

Az önbeteljesítő jóslat a következőképpen néz ki: akár igaz, akár nem, amit egy helyzettel kapcsolatban igaznak vélünk, az így, vagy úgy megvalósul. Ezért sokszor fordul elő az is, hogy egy-egy jóslat csak azért válik valóra, mert az illető, akinek jósolták, annyira hisz benne.
Ebből a jelenségből ered számos módszer, amivel sikeresebbek lehetünk, relaxálhatunk, vagy épp felébreszthetjük a bennünk szunnyadó géniuszt. Az NLP, a pozitív megerősítések, a vágyaink, céljaink képi megjelenítése vagy bizonyos célzott meditációk mind ugyanígy működnek.

Az önbeteljesítő jóslatoknak két típusa létezik.

Az úgynevezett pygmalion-hatás arról szól, hogy úgy kezeljük a másikat, amilyen a véleményünk, a gondolataink, az elvárásunk vele szemben, és ő erre reagálva válik olyanná, amilyennek mi hisszük őt. Ahogy Eliza Doolittle-ből is sikerült úrilányt faragni pusztán azáltal, hogy megelőlegezték neki a szerepet, úgy bárkivel „csodát” tehetünk, de akár tönkre is tehetjük.

A pedagógiában fontos szerepet kapott ez az elv, és a gyereknevelésben is egyre több irányzat épül az elvárások alapelvére. Megfigyelések és kísérletek sokasága igazolja, hogy azok a hétköznapi diákok, akiket tanáraik az átlagnál okosabbnak nyilvánítanak, vagy a szülők csodagyereknek tartanak, csakugyan szorgalmasabbá válnak, okosabbnak bizonyulnak ez után. Ezzel szemben azok a gyerekek, akiket lehülyéznek, ostobának tekintenek, vagy állandóan aggódnak miatta, mintha nem lenne képes önállóan boldogulni, ők ennek megfelelően is fognak viselkedni. Az előzetes feltevés utóbb valósággá válik, és így a szavaknak rendkívül nagy jelentőségük van. Az a nő, akinek eleget mondják, hogy gyönyörű, szinte kivirul és megszépül, míg azok, akiket csúnyának tartanak, és ezt szemükbe is mondják, elhanyagolják magukat, és valóban csúnyává válnak egy idő után.

A második típusú önbeteljesítő jóslat akkor valósul meg, amikor az emberek maguktól megváltoztatják a viselkedésüket, hogy egyetértsenek egy önmaguk által felállított igazsággal. Ez akár csoportokra is vonatkozhat, hiszen amikor a befektetők úgy hiszik, hogy a részvények ára lefelé fog menni, mindenki elkezd eladni. Ettől persze a részvények ára valóban lemegy, így remekül manipulálható a médián keresztül egy-egy részvény árfolyama.

Az ember nem egyszerűen egy adott helyzetre reagál, hanem arra, ahogyan érzékeli és értékeli ezt a szituációt, és amilyen jelentőséget tulajdonít neki. Aki azzal vág neki egy feladatnak, hogy „na, ez nekem biztosan nem fog sikerülni”, akkor nem is ad bele apait-anyait, nem hajt annyira, mert már elkönyvelte magában a kudarcot. Ha viszont azt mondja: „Sikerül, mert akarom!” – mindent elkövet, hogy bebizonyítsa: igenis igaza volt. Tehát egy-egy helyzettel kapcsolatos reakcióinkat sokkal inkább a gondolataink határozzák meg, mint a helyzet maga.

Amit mondunk, ahogy viselkedünk, az befolyásolja azt, ami történni fog velünk. Ha egy adott helyzetbe meghatározott elvárásokkal lépünk be, valószínűleg olyan viselkedést fogunk produkálni, hogy elvárásaink valóra váltsák önmagukat.

Forrás:link