Egyszer eljön az idő, amikor nem csak nézel valakire, hanem a lelkéig látsz.
Amikor felismered a valóság és az illúzió közötti hatalmas szakadékot, és már a szélére sem sétálsz.
Elkerülöd azokat az embereket, akik mindig vallatnak, megbántanak, igazságtalanul bánnak veled, akik csak használni akarnak, mert valójában lényükből csak a vád, a bírálat, a kötözködés, az elvárás árad.
Aztán észreveszed, mert egyre jobban érzed, kik azok az emberek, akikkel felszabadult és boldog vagy, akik önmagadért szeretnek, és te is őket…még akkor is, ha nincsenek a közeledben.
És már tudod…velük egy láthatatlan szál köt össze, ami soha nem szakad el. – Glória Galgóczy