„Jó kis dzsungelben élünk, spirituális szempontból legalább annyira, mint az élet más területeit nézve. Tényleg úgy gondoljuk, hogy ha valaki már mondjuk öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, akkor bármivel is kevésbé neurotikus, mint egy másik ember?

Legjobb esetben, talán, legalább egy kicsit jobban tudatában van a neurózisának.

Egy ici-picivel. Életem elmúlt 15 évét a spirituális úttal kapcsolatos kutatással és könyvek írásával töltöttem, olyan piszkos területeket vizsgálva meg, mint a hatalom, a szex, a megvilágosodás, a guruk, a botrányok, a pszichológia, a neurózis. Emellett alaposan foglalkoztam az őszinte, de fájdalmasan zavarodott és tudattalan motivációkkal is, melyek a spirituális úton jellemzik a keresőket.

Munkám és utazásaim során spirituális tanítók százait és spirituális gyakorlók ezreit ismertem meg, és ledöbbentett, hogy a „fogalmi mérgezőanyagok” mennyire láthatatlan és alattomos módon „fertőzik meg” az éretlen és összezavarodott keresők nézeteit és megtapasztalásait. Valahogy úgy, mint a szexuális úton terjedő betegségek.

A következő 10 kategória nem a téma teljes körbejárása, inkább csak körvonalazza a leggyakoribb spirituálisan terjedő betegségeket.

1. Fast-food (Gyorsétel) Spiritualitás: Keverd össze a spiritualitást egy olyan kultúrával, mely mindennél jobban díjazza a sebességet, az azonnali eredményt, illetve a több feladat egyszerre történő végzését, és az eredmény valószínűleg a fast-food spiritualitás lesz. A gyorsétel spiritualitás annak az általános és teljesen érthető fantáziának a terméke, hogy az emberi szenvedésből kivezető út gyors és egyszerű. Egy dolog teljesen nyilvánvaló: a spirituális átalakulást nem lehet gyorstalpalón megszerezni.

2. Hamis Spiritualitás: Erre az álspiritualitásra az jellemző, hogy úgy viselkedünk, öltözünk és beszélünk, ahogy szerintünk egy spirituális embernek illik. Ennek kb. annyi köze van a valódi spirituális felismeréshez, mint a leopárd mintás anyagnak a valódi leopárdbőrhöz.

3. Zavaros Motivációk: A fejlődés iránti vágy ugyan valódi és tiszta, de sokszor keveredik mögöttes motivációkkal, mint például: a mások szeretete iránti vágy, a valahová tartozás vágya, a belső ürességünk megtöltésének szükséglete, az a hiedelem, hogy a spirituális úton majd megszabadulunk a szenvedéstől, a különlegesség iránti vágy, a jobbá válás vágya, az Egység megélésének vágya.

4. Azonosulás a Spirituális Megtapasztalásokkal: Ha ebben a betegségben szenvedünk, akkor az egónk azonosul a spirituális megéléseinkkel, önmagának tulajdonítja azokat, és elhiszi, hogy ő ezeknek a megtestesítője és előidézője. Általában ez a betegség elég hosszúra nyúlhat, főként azoknál, akik megvilágosodottnak hiszik magukat és/vagy spirituális tanítóként funkcionálnak.

5. A Spirituális Egó: Ez a betegség akkor üti fel a fejét, amikor az egós személyiség szerkezetébe épülnek be a spirituális koncepciók és ideák. Az eredmény pedig egy „golyóálló” egó-szerkezet. Amikor az egó spiritualizálódik, akkor teljesen ellenállók leszünk az új ötletekkel, építő jellegű visszajelzésekkel szemben, nem lehet rajtunk segíteni. Nem lehet többé belénk hatolni, megfeneklünk a spirituális fejlődésben – mindezt a spiritualitás nevében.

6. Spirituális Tanítók Tömegtermelése: Számos olyan spirituális trend van, mely olyan embereket gyárt, akik azt gondolják magukról, hogy a megvilágosodás és a mesterlét állapotában vannak, pedig meg sem közelítik ezt a szintet. Ez a betegség úgy működik, mint egy spirituális futószalag: tedd magadra ezt a ragyogást, szerezd meg azt a felismerést, és bumm, máris megvilágosodtál, sőt másokat is képes vagy hasonló módon megvilágosítani. A probléma nem az, hogy ilyen tanítók tanítanak, hanem, hogy úgy állítják be magukat, mint akik már elérték a spirituális mesterszintet.

7. Spirituális Gőg: A spirituális gőg akkor üti jelentkezik, amikor a gyakorló hosszú évek erőfeszítése árán már elért egy bizonyos bölcsességet, de ezt az „eredményt” arra használja, hogy elzárkózzon a további megtapasztalásoktól. Ennek a betegségnek az egyik tünete a spirituális felsőbbrendűség, mely úgy ad hírt magáról, hogy „Jobb vagyok, bölcsebb vagyok, mások felett állok, mivel spirituális vagyok.”

8. Csoport-Elme: Szekta mentalitásnak vagy ashram kórnak is nevezik. A csoport-elme igen alattomos vírus, mely a hagyományos társfüggőség sok elemét magában hordja. Egy spirituális csoport nagyon finom és nem tudatos egyezségeket hoz a helyes gondolkodással, beszédmóddal, öltözködéssel és viselkedéssel kapcsolatban. Azok az egyének és csoportok, melyeket megfertőzött a csoport-elme, eltaszítják a csoport sokszor íratlan szabályainak nem megfelelő embereket, viselkedési formákat, körülményeket.

9. A Kiválasztottsági Komplexus: A kiválasztott nép hiedelme nem korlátozódik bizonyos népekre. Ez a hiedelem azt súgja, hogy „A mi csoportunk spirituálisan fejlettebb, erősebb, megvilágosodottabb, és egyszerűen csak jobb, mint bármely másik csoport.” Fontos különbség van aközött, hogy valaki felismeri a számára legmegfelelőbb utat, tanítót és csoportot, illetve, hogy azt hiszi, megtalálta Az Egyetlent.

10. A Halálos Vírus – „Megérkeztem a spirituális út végére.”: Ez a betegség olyan súlyos, hogy képes akár halálos veszélybe is sodorni a spirituális fejlődésünket. A spirituális fejlődés abban a pillanatban megáll, ha ez a hiedelem kikristályosodik a pszichénkben, hiszen úgy gondoljuk, hogy elértük a végcélt.Sokkal könnyebb észrevenni és legyőzni ezeket a betegségeket és az önbecsapásunkat, ha megfelelő körültekintéssel járjuk az utunkat.Szeretném tudatosítani a Kedves Olvasóban, hogy ezek a „veszélyek” mindannyiunkat fenyegetik, és mindannyian bele is esünk némelyik csapdába. A nehéz időkben jól jön egy nagy adag humorérzék, illetve a valódi spirituális barátok támogatása. Amikor a spirituális fejlődés akadályaival szembesülünk, könnyű elcsüggedni, önleértékelésbe esni, és az egész utazásba vetett bizalmunkat elveszíteni. Ahhoz azonban, hogy valódi változást hozzunk ebbe a világba, meg kell őrizni a magunkba és a másokba vetett hitünket.”

Forrás: http://egeszseg-extra.hu/byron-katie-spiritualisan-terjedo-betegsegek/