Volt idő, amikor átkeltem volna az óceánokon, hogy elérjem azokat az embereket, akik nem keltek át értem egy patakon sem.
Volt idő, amikor túlságosan igyekeztem, hogy azok lássanak, akik egyszerűen soha nem vettek volna észre.
Volt idő, amikor úgy éreztem, méltatlan vagyok egy olyan személyhez, aki valójában soha nem volt méltó hozzám.
De már nem.
Látod barátom, sokféleképpen töltheted el az idődet ezen a földön
de azokra pazarolni, akik nem értékelik a figyelmedet, siralmas.
Használd bölcsen az idődet.
Tartsd meg a figyelmedet azok számára, akik valóban megérdemlik.
Azoknak, akik viszonozzák, vagy legalább értékelik a figyelmedet.
Akik igazán értékelnek téged.
És a többi?
Ha nem látják, soha nem is fogják.
Felejthetőek.
Legyen ez az az idő, amikor ráébredsz, hogy az időd értékes, és csak azokat szabad megajándékoznod vele, akik vigaszt, pozitivitást, támogatást, szeretetet vagy örömet nyújtanak neked.
Vagy a fentiek mindegyikét.
Ne feledd, te vagy a főszereplő, ez nem egy főpróba,
és ez, barátom, nem is a ruhapróba.
Ez maga az előadás.
A függöny már fent van.
Ragyogj.
Donna Ashworth