Nem azért erős, mert az akart lenni.
Nem ő választotta a történetét.
Valójában ő választotta őt.
Gyönyörű higgadtsággal és nagyszerű bátorsággal tartja össze magát..
Mert ahogy a világ azt hiszi, hogy mindent kézben tart, szinte minden fordulóban meghal belül.
De ez választja el őt a többiektől – sosem fogod látni, ahogy összeomlik, elveszíti a hidegvérét vagy szétesik.
Az általa elsajátított homlokzat mindenki számára nyilvánvaló, akivel találkozik, mégis az a nő, aki álomba sírja magát – ha egyáltalán tud aludni – olyan személy, akiről sosem hinnék el, hogy létezik.
Mindazoknak, akik ismerik, ő a ragyogó remény és erő jelzőfénye, mert rendkívüli bátorsága a hétköznapi helyzetekben nem azért van, mert hősies.
Nos, nem úgy, ahogy bárki is …ő csak olyan, amilyen.
Ha az emberek tudnák, hogy milyen küzdelmeken ment keresztül, milyen fájdalmat viselt el, és milyen hegyeket mászott meg, csodálkoznának.
A nő, aki zárt ajtók mögött szétesik, ugyanaz a mosolygós arc, amely minden reggel üdvözli a világot.
Olyan módon fáj neki, ahogy a legtöbben sosem fogják megérteni, és olyan elszántsággal dacol a fájdalommal, amely a legtöbb férfit térdre kényszerítené..
De ő már csak ilyen, és így él.
Nem volt más választása, így megteszi, amit kell, hogy tovább lépjen, lendülettel a léptében, fénnyel a szívében..
A fájdalom többször tette tönkre, mint gondolná, és mégis folytatja.
Érez minden összetört szívet és minden durva szót.
Mi a különbség közte és a többi között?
Nem hagyja, hogy a fájdalom megtörje.
Olyan sok minden – harcos, túlélő és álmodozó.
De ő sokkal több annál.
Amikor csak szét akar esni, kibontja a szárnyait és magasabbra repül.
Ő ilyen, és az is lesz mindig:
Egy erős nő.
Csodálatos, rugalmas és szabad.
The Ravenwolf