A legkedvesebb emberek nem olyannak születtek, hanem az élet formálta őket olyanná. Ők azok, akik oly sok mindent átéltek az élet során, akik saját magukat húzták ki a sötétségből, akik minden veszteségből tanulságot kovácsoltak.
A legkedvesebb emberek nem csak léteznek – ők azok, akik úgy döntenek, hogy meglágyulnak, ahol az élet próbálta megkeményíteni őket.
Ők azok, akik a jóságban hisznek, mert első kézből tapasztalták, miért olyan szükséges az együttérzés.
Ők azok, akik első kézből látták, miért olyan fontos a gyengédség ebben a világban. – Bianca Sparacino