Mint a virágok a hatalmas mezőn, mindannyian a saját idejében nyílunk.
Nem vagy lemaradva.
Még nem késtél el.
Pontosan ott vagy, ahol lenned kell,
megtanulni, amit meg kell tanulnod,
még ha kívülről nem is tűnik haladásnak.
Engedd el azokat az idővonalakat, amelyeket a világ próbál rád erőltetni.
Engedd el a nyomást, hogy máshol legyél, mint ahol vagy.
Egy élő, lélegző lélek vagy folyamatban,
kibontakozás, bővülés, válás.
Ahogy a fák sem siettetik virágzásukat,
és az óceán nem erőlteti a dagályt,
neked is szabad a saját tempódban mozognod.
A te utad egyedül a tiéd.
Az időzítésed szent.
Az, ahogy nősz, lassan, csendben, néha láthatatlanul, az még növekedés.
Szóval lélegezz.
Légy gyengéd magaddal.
Bízz a szünetekben.
Tiszteld a kitérőket.
Ünnepeld az apró lépéseket és azzá válás csendes pillanatait.
Nem fogsz lemaradni,
úgy növekedsz, ahogy valaha is kellett:
a saját idődben,
a magad módján,
és annak teljességébe, akinek lenned kell.
Mia Charro