„Áldott legyen a szív, mely hordozott, és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad, és áldott legyen egész életed. Legyen áldott Benned a Fény, hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara, és melegítse fel szívedet, hogy lehess meleget adó forrás a szeretetedre szomjazóknak.
És legyen áldott támasz karod a segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed azoknak, kik érte nyúlnak.
Legyen áldott immár minden hibád, bűnöd, vétked. Hiszen aki megbocsátja, végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás fájdalomban, szenvedésben, örömödben, bánatodban, bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod, őrizze meg kedvességed, őrizzen meg Önmagadnak és a Téged szeretőknek.” – Régi magyar áldás