“Az áldás egy belső hozzáállás. Néha az áldás azt jelenti, hogy búcsút mondunk. Németországban az elhunytakról azt mondjuk, hogy megáldották a mulandó világot. Úgyszintén, amikor mérgesek vagyunk valakire és megáldjuk őt ebből a belső hozzáállásból, jót kívánva neki, búcsút mondunk.
Áldásunkon keresztül valami engedélyt kap arra, hogy elmúljon.
Ez az áldás az egyenlők közötti áldás. Összekapcsol és elválaszt bennünket egyidejűleg.” – Bert Hellinger