„Tudod, én már nagyon meggondolom.
Az igeneket is és a nemeket is. Nem a fejemmel, a szívemmel gondolom meg.
Már nem ugrok sem füttyre sem tapsra, a magam mértéke szerint haladok.
Néha előre szaladok, máskor lelassítok és félreállok. Megválogatom, kire hallgatok. Ha sírnom kell, sírok, ha nevetnem kell, nevetek.
Az útitársakat elengedem, a titkokat megtartom.
Ha ideje van, felteszem a kérdéseket.
Ha ideje van, kimondom a válaszokat. Igen. Nem.”
Gurabi Márta Eszter