Nem attól leszel boldog, mert minden jó,
hanem azért, mert megtanultad meglátni a jót.
A boldogság nem a tökéletes életből fakad,
hanem a tudatos tekintetből.
AbbóI a felismerésből, hogy nem minden alakulhat úgy, ahogy remélted.
Hogy lesznek összetört napok, be nem teljesült vágyak,
súlyos csendek…
és Te mégis úgy döntesz,
hogy nem keményíted meg a szíved.
Hogy meglátod a jót, nem tagadod le a fájdalmat,
és nem álcázod a szomorúságot.
Inkább felismered,
hogy a zuhanásban is van tanulás,
a veszteségben mélység,
a várakozásban türelem.
Elfogadod, hogy az élet nem mindig igazságos,
de mindig tanít.
Ilyen a bátorság csendes formájában boldognak lenni.
Hálát érezni az apró dolgokért akkor is,
amikor a nagyok hiányoznak.
Megtalálni a nyugalmat az egyszerűben,
a hétköznapiban,
még az abszurdnak tűnő pillanatokban is.
A békét választani anélkül,
hogy a világnak előbb tökéletessé kellene válnia.
Lesznek napok, amikor nehéz mosolyogni,
és mégis megteszed.
Nem naivitásból, hanem bölcsességből.
Mert megértetted, hogy a jólléted nem attól függ,
hogy körülötted minden rendben van,
hanem attól a döntésedtől válik széppé,
hogyan éled azt, amiben éppen benne vagy.
Így légy boldog:
Két lábbal a valóságban,
nyitott szívvel,
és olyan tekintettel,
amely képes fényt találni
még a felhős égbolt alatt is.
Mert aki megtanulta felfedezni a jót,
akkor is, ha fáj,
az már megtanult élni. – Todorovits Rea