Aki mérget hint maga köré, végül egyedül marad.
Nem mindenki érkezik azért az életünkbe, hogy velünk együtt emelkedjen. Vannak lelkek, akikben túl sok a seb, túl sok a harag, és ezért nem fényt árasztanak, hanem árnyékot vetnek. Szavaik nem gyógyítanak, hanem sebeznek; jelenlétük nem épít, hanem lassan lemeríti a körülöttük lévőket.
Az ilyen ember gyakran erőnek nevezi azt, ami valójában belső gyengeség, törés. A keménység mögött sokszor feldolgozatlan fájdalom rejtőzik, a gőg mögött pedig csendes üresség. Mert aki békében van önmagával, annak nincs szüksége arra, hogy mások lelkét bántsa.
Az élet láthatatlan rendje azonban mindig működik. Amit kiárasztunk magunkból, az előbb-utóbb visszatalál hozzánk. Aki tiszteletet, jóságot és szeretetet vet, kapcsolatokat, bizalmat és melegséget arat. Aki viszont keserűséget, rosszindulatot és mérget szór szét, végül a saját maga teremtette távolságban találja magát.
Nem kell minden harcot felvállalni. Nem kell minden támadásra válaszolni. Nem kell minden sötétséget meggyőzni arról, hogy létezik fény. Vannak helyzetek, amikor a legnagyobb bölcsesség nem a küzdelem, hanem az elengedés. Egy lépés hátra. Egy csendes búcsú. Annak felismerése, hogy a lelkünk békéje túl értékes ahhoz, hogy állandó viszályban őröljük fel.
Mert vannak emberek, akik nem kapcsolódni akarnak, hanem sebezni. Nem megérteni akarnak, hanem uralni. Nem felemelni akarnak, hanem lehúzni másokat oda, ahol ők maguk elvesztek. És aki folyton másokra dob követ, gyakran csak a saját belső romjai elől menekül.
A fényt hordozó lelkek végül mindig egymásra találnak. A szeretet felismeri a szeretetet. A tiszta szív megérzi a tiszta szívet. De aki csak mérget hordoz magában, az lassan abban a csendben marad, amelyet saját szavaival és tetteivel teremtett maga köré.
És ez a csend nem kegyetlenség. Nem büntetés. Hanem következmény. Az élet szelíd, de igaz tükre.
Vannak jelenlétek, amelyek áldássá válnak az életünkben. És vannak, amelyek próbává. Az előbbieket őrizzük közel. Az utóbbiakat engedjük el békével, harag nélkül, de határozottan.
Mert aki mérget hoz, annak nincs helye ott, ahol a lélek éppen gyógyulni, virágozni és Isten felé emelkedni akar. – Életfestők