Figyelj és hallgass meg.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
– Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is –
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.
Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, figyelj rám és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy picit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni.
– Ágnes Begin –
Az embernek szüksége van ara, hogy kibeszélje magát, hogy beszéljen, hogy meghallgassák. Talán nem is vár mást, csak egy kedves szeretetteljes felé fordulást.
Az ember bámulatos teremtés amikor a valódi énjét nem rejti el, eléd tárja, s beenged a saját maga világába. Ahogy ő látja, ahogy ő éli meg, ahogy vele történik… Néha nem is vár megoldást…mesél és beszél…a szavak elhangzanak, de legbelül ottmaradnak…sokáig csak vissza-visszamorajlanak… aztán ahogy telnek a napok, sokszor visszaréved mi volt a gond, s sokszor egy apró villanásra azon kapva magát, hogy érti, megérti a történteket, a vissza-visszaköszönő helyzetek miértjét… Nem kaphatunk választ mástól, mert magunknak kell rájönnünk honnan hová tartunk.
Ahogy nem tudhatjuk más mit él meg, és mit él át egy-egy neki tanulásnak szánt probléma megoldása során – nem tudhatjuk azt sem ő mit tart helyesnek, jónak… Neki mit jelent a helyes megoldás – látja-e egyáltalán jónak, értékesnek azt ami másnak a legjobb jóként hoz örömöt, megváltást… Ami igaz és áldott lehet, lehet-e valaki másnak ugyanolyan sorsajándék, megannyi sorsrontó félelme után boldogságos élethelyzete… Ahonnan ő nézi a legjobb megoldást keresve utat téveszthet, de tudja-e más másként tenni azt, amit neki szánt az élet, sorsa törvénye… a megtapasztalnivaló anyagvilág leckéje…
Hallgatni csak megszentelt figyelemmel lehet, azt aki nem kér, csupán helyet, időt arra, hogy elmondja, szavakba öltve megfogalmazva mi fáj, megoldást nem vár, nem kér… csupán hallgatást, meghallgatást.
Nehéz feladat megállni, s nem közbe nem szólni, mert erre kért… figyelni, s befogadni. Megérteni, hogy őróla szól a csended, s neki segítesz, ha hallgatod, s várod, hogy ő önmaga megértse azt, amit épp most mond… Feltárja, kibeszélje… szinte elmagyarázza azt, ami benne összeforrt. A választ nem várja, de megkapja – mert ott legbelül már kész a neki legjobb tanács, a szívében, abban a fénylő isteni magban, ahonnan a legjobb helyről kivetül.
S csak ennyit mond legvégül. Köszönöm, hogy meghallgattál, ez sokat segített nekem, hálás vagyok érte – megölel.
S a válasz: a tiszta szívből jövő köszönöm. Mert köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, s előttem kinyílva a választ megkapta: a mélyrő jövő tudatalattiból a legigazibb valóság felszínre tört. A figyelemmel megszentelt térben megnyitva ezzel bennem egy csatornát az áldásenergiák előtt…
Asajah