A jövő azoké, akik a haragosok között nem gerjednek haragra.
… akik a gőgösök mellett megmaradnak alázatosnak.
…akik könnyeket törölnek búsulók arcáról, és minden könnycsepp után szeretet marad a szomorú orcán.
A jövő azoké, akik a mindennapi mókuskerék szélmalomharcában megőrizték magukban a mindenre rácsodálkozó gyermeket.
… akik a kételkedők, gyanakvók tömegében meg tudták őrizni ártatlan naivitásukat.
…akik a fel, fellobbanó divathullámok között hűek maradtak egyéniségükhöz.
… akiknek lelkétől csillog a tekintet.
A jövő azoké, akik nap, mint nap képesek leszámolni saját félelmeikkel, démonaikkal.
…akik elfogadják a csata veszteségét, és mennek bátran tovább.
… akik hisznek az álmaikban, és, mert hisznek benne valóra váltják azokat.
… akik bátran átölelik az árnyékot, mert tudják, a fény-kedvest ölelik így.
A jövő azoké, akik tudják honnan jöttek, és tudják merre tartanak.
A jövő azoké, akik simogatnak, ahol más üt.
A jövő azoké, akiknek tenyeréből minden kieshet, kicsúszhat, mert ők tudják, csak azt veszíthetik el, ami nem hozzájuk tartozik.
… akik nyitott szívvel élnek az ökölbe szorított világban.
A jövő azoké, akik tudják, hogy mindig minden értünk történik. Tudják ezt az esős, örömtelen napokon, és tudják ezt a rivalda fényben.
A jövő azoké, akik a zsibongó, lázadó tömegben meglelik belső békéjüket. –  Kerner Mariann