A kék mindig a tengert, az eget, a látóhatárt idézi, a zöld a természetet, a megújulást, a vörös az életet, a haragot, a vért, a forradalmat. Aki egy nehéz nap délutánján úgy érzi, nem tud még pihenni, legalábbis nem a lakásban, az sétálni indul, és közben nem is sejti, hogy ezt azért teszi, mert a szervezete a zöld színre vágyik. Viszont ha a környezetében sok a vörös, a narancsszínű vagy a sárga, akkor feltöltődik energiával, s ilyenkor még a munka is könnyebben megy, mert ezek a színek a tevékenységre hatnak pozitívan.
Már az ókorban ismerték – igaz, nem sokan és nem mindenhol – a kromoterápiát, azaz a színekkel történő gyógyítást. Az ehhez készült elmélet hívei állítják: a szervezetnek sok egyéb mellett mindig a megfelelő színre van szüksége a normális működéshez.
A színek szimbolikus jelentése összefügg az emberi pszichikumra kifejtett hatásukkal is. A szerelmes azért piros rózsával üzeni meg érzelmeit, mert ez a szenvedély jelképe. Ugyanakkor a vörös izgat is, gerjeszti a nemi vágyat. Nem véletlen, hogy évszázadokon keresztül a prostituáltak vörös inget viseltek. (A híres Greco-festményen, a Szent család című képen bűnbánó Magdolna, a bűnös nő lángoló vörös leplet von lehajtott fejére.)

A színek lelkiállapotunkat, személyiségünket is kifejezik!

A VÖRÖS – Az élet színe.

Az élettel teli, kirobbanóan szép emberek, és az élet örömeit kedvelők a pirosért rajonganak. Nem véletlen, hogy az autógyárak néhány sportkocsit eleve piros színben gyártanak. A pszichológusok hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy a lobbanékony természetű emberek (és a 14-18 éves fiatalok) nagyon kedvelik a vöröset.

Aki a vöröset kékkel együtt választja, az többnyire ingerlékeny, idegileg labilis. A vöröset-zöldet együtt választók körében sok a nyugtalan álmú, a rossz alvó.

A KÉK – évezredek óta a végtelenség jelképe

Az egyiptomi sírokban sok kék kőből faragott amulettet találtak – a lélek halhatatlanságának szimbólumaként.
A világos, hideg kéket elsősorban a lányok kedvelik (fiúk szinte alig választják), vagyis ez a szín női tulajdonságokat hordoz. Könnyed, finomsága kilendít a rohanó élet zsivajából, csendet, nyugalmat áraszt. Kedvelői kitartóak a munkában, hűek az eszméikhez, még akkor is, ha ebből hátrányuk származik. Nehezen befolyásolhatóak, inkább ők győznek meg másokat. Nagyon szeretnek vitatkozni. Fontos számukra, hogy a környezetük jó véleménnyel legyen róluk. A sötét, meleg kék és az ultramarin kedvelője egyszerre helyt tud állni a családban és a társadalomban is.

A világoskéket zölddel együtt szeretők köréből kerülnek ki a skizofréniások. Ahogy Csontváry és Van Gogh képein sem véletlen e két szín állandó együttes megjelenése. Van Gogh még az Önarcképének hátteréül is a világos kékeszöldet választotta, pedig szenvedélyes festő volt. Végül elmegyógyintézetben fejezte be az életét (és persze ott is a kékeszölddel nyugtatta fáradt idegeit).

A SÁRGA – a Nap színe.

Világosságot, meleget áraszt. Kedvelői szívesen sportolnak, mozgásigényük óriási. Lelkesedésük azonban szalmaláng. Vonzódnak a látványos dolgokhoz, szereti a feltűnést, mindig tetszeni akarnak.

A NARANCSSZÍN – pártolóinak többsége sport- és zenerajongó.

Az élet könnyebbik oldalát keresik. Követik a divatot, könnyed formaalakítók. Nem látják meg a lényeget, nem is igen törekszenek annak megismerésére. Minden tekintetben kiegyensúlyozottak, nyugodtak, de nem kitartóak.

A BARNA – nagyon kevesek kedvence.

Az emberek többségében inkább kellemetlen, nyugtalanító hatást vált ki. Akinek tetszik, a kritikus hajlamú, zárkózott, bátortalan. Kevés a barátja, környezete különcnek tartja. Ragaszkodik a tradíciókhoz.

A ZÖLD – kedvelői csöndesek.

A zöldimádók környezetükkel szemben igénytelenek. Ezzel szemben szinte olthatatlan a kultúra iránti vágyuk, jó előadók, írásban is nagyszerűen tudják kifejezni magukat. Ítélőképességük kiváló.

A RÓZSASZÍN – a fiatalok kedvence.

Azok választják, akik alkalmazkodnak a közösségi szabályokhoz, tevékenyen részt vállalnak a közösségi munkában.

A LILA – a tudásra szomjazók színe.

Akinek ez a kedvenc színe, az tele van tudásvággyal, , és rendkívül érzékenyen reagál mások hangulatváltozásaira. Kitűnő médium lehet.

A FEHÉR – kedvelői sokoldalúak.

Valójában nem önálló szín: a színskála valamennyi színének együttes megjelenése. Kedvelői sokoldalúak, de egyedül kevésbé boldogulnak az életben, kell valaki, aki „kibontja” színes egyéniségüket, a bennük rejlő tehetséget, különben elkallódnak.

A FEKETE – a titokzatos elegáns.

Aki feketével veszi magát körül, és feketébe bújik, már a megjelenésével is a rejtélyességét tükrözi. Fontos számára az egyszerű elegancia és mások véleménye. Természete zárkózott, de a felszín alatt szenvedélyes vágyak lakoznak.

A SZÜRKE – kitartó, de bizonytalan.

A fehér és a fekete keverékéből kialakult szín kedvelője csöppet sem szürke egyéniség, bár egyfajta bizonytalanságra utal. A világosszürkét választók depresszióra hajlamosak, és nem tudnak élni az élet kínálta lehetőségekkel. A sötétszürke kedvelői akarnoksággal, kíméletlen céltudatossággal leplezik belső bizonytalanságukat.

Forrás: link