A Tudatos Nő önmagára hangolt


„A MÁTRIXON túli világban, ahol nincs ELME-PROGRAMOZÁS, (érzelmi függőség) a Tudatos Nő sosem elveszett, akár fizikailag párkapcsolatban van, akár egyedül van.
A Tudatos Nő önmagára hangolt.
S ez az önmagára ébredés nem hoz tapsot, sem társaságot, de hoz magával Erőt és egy olyan Szabadságot, ami sokak számára még érthetetlen.
E létsíkon ilyen Nőre felnéznek, mert teljesnek érzi magát. A Mátrixban vannak kik fenyegetően tekintenek rá, mert nincs szüksége földi kapcsolatra, hogy teljesnek érezze magát.
Ez bizony szembe megy a 3D földi irányítás logikájával, leleplezi az érzelmi függőség mítoszát, és egy igen fontos igazságot tár fel.
A legtöbb férfi nem tud mit kezdeni olyan Nővel, akit nem kell megmenteni, mivel belső Istennői Erejével él.
Kevesen merik megtestesíteni, mivel nem kiáltanak szeretetért, nem kelletik magukat és nem érdeklődnek a mesebeli hercegek iránt.
A Nő, aki önmagára hangolt más szinten van.
Amit sokan még nem értenek, hogy e látszólagos távollét mögött egy jelenlét van, amely beteljesít és túllépi a korlátokat, s ez bizony kihívást is jelent.
Ez az a csendes és kitartó út, ami elvezet az Igaz Szeretethez!
Az a csend, ami egy ilyen Nőt körül vesz, egy Szentély, s e Szentélybe akárki nem léphet be!
Míg a legtöbben külsőleg próbálnak kiteljesedni, addig e Nő saját tudattalanjával néz szembe, s egyesíti önmaga férfias és nőies aspektusát és emberi és isteni részét.
Szembenéz és magához öleli gyermekkori sebeit, a Szellemvilágot, függőségeit, az alárendelt szerepmintáit, amelyek szerelemnek álcázták magukat.
Hisz az Igaz Szerelemben, de már nem befogadó arra, ami összezsugorítja őt!
Ez egy mély belső lélekérettség, ami sok sok fájdalom tapasztalatával született.
Igazságot hoz, mely nem engedi az ígéretek csábítását.
Egy Nő aki belső mélységeit elérte, gyógyír, s két szélsőséget vált ki, csodálatot és félelmet.
Ahol a konvekció uralkodik, ott kevés hely marad az Igazira.
Egy felszabadult lélek hiteles létezése, kíméletlen tükör mindazoknak, akik még láncokkal élnek.” – Carl Jung