A lelkek egy kerekasztal körül üldögéltek, és kiválasztották a következő lecke témáját.
A legbátrabb és legerősebb lélek felállt és bejelentette:
– Ezúttal azért megyek le a Földre, hogy megtanuljak megbocsátani.
Ki fog ebben segíteni nekem?
A lelkek együttérzően és némi aggodalommal néztek rá, és egyszerre kezdtek el beszélni:
– Ez az egyik legnehezebb lecke…
Lehet, hogy nem lesz elég egy élet… Szenvedni fogsz…
Nagyon együtt érzünk veled…
Lehet, hogy nem fogsz tudni megbirkózni vele…
Szeretünk és támogatunk téged…..
Majd egy másik lélek azt mondta:
– Kész vagyok elkísérni téged a Földre és segíteni a tanulásban.
Én leszek a férjed, és minden probléma a kapcsolatunkban rajtam keresztül fog megoldódni, és megtanulsz megbocsátani.
Majd egy másik lélek felsóhajtott:
– És én leszek az egyik szülőd, nehéz gyermekkort biztosítok neked, majd beavatkozom az életedbe és zavarlak, és így tanulsz majd megbocsátani nekem.
A harmadik lélek pedig megígérte:
– Én gyakran fogok rosszul, nyíltan és igazságtalanul bánni veled,
hogy tökéletesítsd magad a megbocsátásban. 
Több más lélek is vállalta, hogy egy bizonyos időpontban találkozik vele, és segít neki tanulni.
Minden lélek választott tehát egy-egy témát a saját leckéjéhez.
A lelkek felosztották a szerepüket, kidolgoztak egy egymásra épülő élettervet, amelyben mindegyikük segíteni fogja a másikat a tanulásban, majd lementek a Földre.
A tanító lelkek természete azonban olyan, hogy születéskor az emlékezetük törlődik.
És csak kevesen sejtik, hogy az események nem véletlenszerűek, hogy minden egyes ember éppen akkor jelenik meg az életben, amikor a legnagyobb szükségünk van a leckére, amit magával hoz.