Tanmese

Volt egyszer egy alvó ember aki arra ébredt, hogy szobája hirtelen megtelik fénnyel és megjelent neki Isten.
Közölte vele, hogy azért látogatta meg, mert szeretné ha valamit megtenne neki, s rámutatott az egyik hatalmas sziklára az emberünk háza előtt. Semmi mást nem kell tennie csak nyomnia a sziklát, amikor csak tudja és a teljes erejéből mindig, ennyi az egész.
Emberünk szeretett volna az Úr kedvében járni, így hát nyomta a sziklát teljes erejéből nap mint nap. Így tett hosszú éveken keresztül napkeltétől-napnyugtáig, becsületesen helytállva, kézzel vagy vállal nyomta és nyomta csak szüntelen a mozdulatlan szikla kőkemény felületét.

Minden este mikor rosszkedvűen és kimerülten végre bement a házába, úgy érezte, hogy az egész napját megint teljesen hiábavalóan töltötte el.
Miután emberünk már jócskán csüggedt, a rossz ördög úgy döntött, hogy ideje beszállnia a dologba, s az elcsigázott, fáradt elmébe beültette a gondolatot:
Amit csinálok teljesen értelmetlen, hisz hosszú-hosszú ideje minden erőmet beleadtam, s a szikla mégsem mozdult egy picit sem.  Feladatom ! Mert megvalósítása lehetetlen, egy csődtömeg vagyok.
Ezek gondolatok nagyon elszomorították és elbátortalanították.
De miért pusztítóm magam ezzel? – gondolta. Elég ha néha idejövök, s egy kicsit úgy teszek, mintha nyomnám, de a lehető legkisebb erőkifejtéssel.  Ez éppen elegendő lesz, hisz ígyse-úgyse mozdul meg a szikla, akármit is csinálok.
Elhatározta, hogy így is tesz, de úgy gondolta, hogy azért mégiscsak az lesz a legjobb, ha előtte imádkozik és a problémáját Isten elé tárja.
Uram, – mondta emberünk, – keményen és hosszan dolgoztam évekig a szolgálatodban, minden erőmmel azon voltam, hogy azt tegyem amit kértél tőlem. S mégis, mindazonáltal a sziklát egy fél milliméterrel sem sikerült elmozdítanom. Mit tettem rosszul? Hol hibáztam?”
Az Úr együtt érzően válaszolt:
Kedves …amikor azt kértem tőled, hogy szolgálj engem, s te azt elfogadtad, csak azt mondtam neked, hogy a te feladatod az, hogy nyomd a sziklát teljes erődből. Ezt jól elvégezted.
Azt sohasem mondtam, hogy azt várnám el tőled, hogy meg is mozdítsd. A te munkád nem az volt.
A feladatot teljesítetted, s most mégis azzal jössz ide elém, hogy teljesen sikertelen voltál és valószínűleg hibáztál valamiben?
Ez valóban így lenne ? Nézz magadra!
A karjaid hatalmasan megerősödtek, a hátad és mellkasod csupa izom,
lábaid kemények ,masszívak, egyszóval majd kicsattansz az egészségtől. Sokkal tökéletesebb vagy testben mint azelőtt, s a lelked mégis szomorú és letört?
Valóban, a szikla nem mozdult el de te bizonyítottad odaadásodat és hitedet. Ennél többre tőled nincs szükség. A sziklát, ha mozdítani kell, az az én dolgom.