„Az a baj, hogy azt hiszed, bőven van még itt időd,
Mire rájössz majd, hogy nincs, elfogy mind az erőd,
Mire megérted, hogy csupán picike pillanat a jelen,
Régen túl vagy már ünnepen, gyászon, mindenen!
Ne várj holnapig, ne szalaszd el a lehetőségeket,
És ne hárítsd másra, vagy a sorsra a felelősséget!
Nem végtelen az idő, mindössze egy életed van,
Nincs több esélyed, tervezhetsz, de élj a mában!
Az élet nagyon rövid, csak egy négy betűs, halk szó,
A most, mindössze egy szélsebesen vágtató vad ló,
Ha felülsz a hátára, tiéd erdő, mező, az egész világ,
Ha elbambulsz, a múltad csak egy eltaposott virág!
Az a baj, hogy azt hiszed, hogy időd, mint a tenger,
Pedig egy csurranó csepp a végtelenben az ember,
Az a tiéd, amiért megküzdesz, amit ma megteszel,
Ha élsz is még holnap, a ma boldog emléke leszel!”
Mélységből magasságba