Élj, amíg megteheted!

A lelked az egyetlen, ami megmarad.

Mielőtt meghalsz, egy percig se aggódj mi lesz a testeddel.!
A rokonaid vagy a nővérek és a boncmester megteszik, ami szükséges.
Leveszik a ruhádat.
Megmosdatnak.
Felöltöztetnek.
Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.
Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled. Lesznek, akik megváltoztatják a programjukat, néhányan a munkahelyükre sem mennek be azon a napon.
A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják, elajándékozzák vagy elégetik:
a kulcsaid,
a szerszámaid,
a könyveid,
a gyűjteményeid,
ruháid…
Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség!
Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak, elfoglalja a helyed.
A tulajdonod az örökösöké, a fiadé, a lányodé lesz.
Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.
Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani:
” Szegény…”
Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot, de aztán újra nevetni fognak.
Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.
Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik, míg végül a fiók alján tárolják.
Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból…
A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig. Egy évig, kettőig…
Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.
Befejezted az emberek között ezt a világot.
Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni éppen a szeretett dolgok miatt.
Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.
A testi szépséged.
A neved.
A tulajdonod.
Állásod.
Bankszámlád.
Otthonod.
Autód.
Címed.
Rangod.
Barátaid.
Akik mindig melletted álltak.
Családod…
A lelked az egyetlen, ami megmarad.
Van rá pénzed? Vedd meg! Ne halogasd! Utazni szeretnél és megteheted? Hát utazz!
Szükséged van arra a ruhára, cipőre, táskára, könyvre? Vedd meg! Felhívnád és elmondanád mennyire hiányzik, hogy mennyire szereted? Mondd neki ne egyszer, mondd újra és újra, akár százszor!
Félsz megtenni dolgokat? Ne félj, mert hidd el, meg fogod bánni, hogy nem tetted meg!
Ne gyűjtögess! Az élet véges. Ma itt vagy, holnap meg ki tudja lesz-e holnapod! Légy hálás, értékeld a jelent és becsüld meg azokat, akik szívből melletted állnak: szeretnek, aggódnak érted, figyelnek rád.
Próbálj meg teljes életet élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: “Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!
Merj élni! – forrás internet