Ha egy nő úgy viselkedik egy kapcsolatban, mint egy pajkos gyerek, akkor egy férfi a párja.
Ha anyaként kell viselkednie, akkor egy fiúval van kapcsolatban.
Hogy is van ez? 
Amikor egy nő végre biztonságban érzi magát, érzi, hogy védik, fontosnak tartják, szeretik, akkor leengedi a védőpajzsát.  Képes lesz bolondozni, szeretettelien, gondoskodóan, kedvesen. Ez nem az éretlenség jele, hanem annak a jele, hogy végre átlendülhet a túlélő üzemmódon.  
Végre pihenhet.
Végre lehet NŐ, nem a védelmező, a szervező, a megoldó vagy az érzelmi pajzs.
Ez a fajta lágyság csak akkor jöhet létre, ha mellette van egy férfi, aki mellett mer sebezhető lenni.  Egy férfi, aki következetes, érzelmileg érett, felelősségteljes… nem csak önmagáért, hanem kettejükért is dolgozik. Egy férfi, aki figyel, jelen van, és megold dolgokat, hogy a nőnek ne kelljen mindent egyedül cipelnie.
De amikor egy nő állandóan tanít, javít, ismétel, elmagyarázza az alapvető tisztelet és az Élet szabályait… már nem barátnő, hanem anya lett.  És ez nem szerelem. Ez munka.
Tojáshéjakon lépdel, nap mint nap. 
Számontartja a dolgokat.
Emlékezteti a férfit, hogy kommunikáljon, legyen őszinte, nőjön végre fel.
Olyan érzelmi rendetlenséget takarít el, ami nem az övé .
Egy olyan férfiba tölti az energiáját, aki azt hiszi, a szerelem a nő felelőssége, de az ő kényelme.
És végül elfárad. Nem csak a kapcsolatban, hanem abban is, hogy egy felnőtt fiút cipel, aki egy férfi testében él, és aki azt hiszi, hogy az érzelmi elérhetetlenség férfias, a felelősségvállalás pedig „nyaggatás”.
Egy nő, aki úgy érezheti magát olyan szabadnak egy kapcsolatban, mint egy bébi, akit szeretnek, kényeztetnek, védenek, imádnak – egy olyan férfival van, aki tudja, mit jelent vezetni, teret tartani, és feltétel nélküli szeretetet adni a királynőjének.
De mi van azzal a nővel, akinek folyamatosan egy gondoskodó, béketeremtő, érzelmi bébiszitter szerepbe kell lépnie? Őt nem szeretik… őt inkább kihasználják.
És a legszomorúbb az egészben az, hogy a ő ilyenkor is gyakran tovább marad, mint kellene, mert elhiszi, hogy a szeretete majd férfit farag a fiúból. De a szeretetnek nem az a dolga, hogy bárkit felneveljen. A szeretetnek ott kell rád találnia, ahol felnőtt vagy, nem az éretlenségben virul igazán.
Szóval minden nőnek, aki „anyukát” játszik a kapcsolatában, igazából nem lenne szüksége még egy gyerekre. 
Olyan férfira lenne szüksége, aki elég biztonságossá teszi számára, hogy NŐ lehessen .
Mert a neked való szerelem nem azt kéri tőled, hogy felneveld… hanem felnő hozzád.  – Safdar Abbas