“Megdöbbentően sokan hiszik, hogy akkor spirituálisak, amikor csak és kizárólag jó dolog történik velük, ha állandóan a szeretetről beszélnek, és mindent elfogadnak. Hogy akkor igazán spirituálisak, amikor tisztító kúrát végeznek, illatos füstölőket gyújtanak, jógáznak, mantráznak, mudráznak, elolvassák a heti csillagállást, megosztanak egy szívbemarkoló Müller Péter bölcsességet, miközben tettek nélkül hátradőlnek egy hazug életben. A spiritualitás ezzel szemben az, amikor fellapátolod a trutymót magadból, szembenézel magaddal, a félelmeiddel, az árnyékos oldaladdal, és nem kábítod tovább magad. Nem fordulsz el többé Önmagad elől, hanem lefejted magadról a hazugság vakságban tartó hályogát és önmagadat rehabilitálva, önmagad partnereként, nem másra mutogatva, felállsz a földről és Önmagadra találsz. Ez persze nem sétahajózás, de ez is a spiritualizmus része.” – S. M.

“Félelem nélkül élni csak az tud, aki mer mindennel szembenézni. Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti. Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.” – Szepes Mária

Az embernek néha bele kell vágnia olyasmibe, amit helyesnek érez – azzal vége. Úgy értem: amiről a szíve azt súgja, hogy meg kell tennie. És ha utána elkezd rágódni a dolgon, és úgy érzi, megfeküdte az agyát, amit művelt, úgy, mintha a gyomrára ment volna, olyankor megbánja, és azt képzeli, rosszul tette. (…) Csak épp az nem jut az emberek eszébe, hogy nem a szívükben kellene kételkedniük, hanem éppenséggel ezekben a kétségekben. (…) Arról pedig, amit az ember szíve rejt – a legjobb nem beszélni. – Stephen King

“Minden, amivel az életünk során találkozunk, egy nyomot hagy hátra bennünk. Minden hozzájárul titkon a fejlődésünkhöz.” – Johann Wolfgang von Goethe

“Van egy dolog, amit mi irányítunk az életünkben. Az, hogy jók leszünk vagy rosszak.” – Csillagkapu

“Te mit keresel egy férfiben? – kérdezte a nőtől a vele szemben ülő férfi.
A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt: – Tényleg tudni akarod?
–Igen! – mondta a férfi.
– Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitől, amit egyedül nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni.
Nézd, felelősségteljes felnőtt életet élek.
Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok,a gyerekeimet nevelem.
Mindezt egy férfi segítsége nélkül.
Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz te az életembe?

A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol.
A nő ráérezve erre, elébe ment: – Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre.
Vágyom a férfira, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz.
Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot.
Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem a lelkemet és az elmémet is.
Arra az érzéki férfira, aki megérti, min megyek keresztül nőként, de elég erős ahhoz, hogy védelmezni,ápolni tudjon.
Akarom a férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van.
Nem a tökéletest keresem, és végképp nem azt, akivel felszínesen élünk egymás mellett.
És, hogy miért nem?
A válasz pofon egyszerű, mert rövid az élet..
– Sokat kérsz!- mondta a férfi.
– Sokat érek! -válaszolta a nő.”