Amikor megszületsz, vonatra szállsz, találkozol a szüleiddel. Azt hiszed, mindig veled fognak utazni. Viszont egy bizonyos állomáson leszállnak és egyedül maradsz…
Ahogy telik az idő, mások is leszállnak.
Fontosak, barátok, ismerősök, gyermekeink, néha életünk szerelme.
Sokan elhagyják ezt az utat, többé-kevésbé csalódást,űrt hagyva maguk után.
Mások olyan diszkrétek lesznek, hogy észre sem vesszük, hogy elhagyták a helyüket.
Ez a vonatút tele van örömökkel, szomorúsággal, elvárásokkal, csalódásokkal,boldogsággal és búcsúzással.
Ennek az útnak a sikere az összes utassal való jó kapcsolaton múlik, feltéve, hogy mindent beleadunk…
Nem tudom, melyik állomáson ér véget ez az utazás, tehát légy boldog, szeress, bocsáss meg.
Fontos, hogy ez szerint éljünk, mert amikor leszállunk a vonatról, emlékeket kell hagynunk azoknak, akik folytatják útjukat.
Szóval, szerezzünk szép emlékeket.
Örüljünk annak amink van, és adjunk hálát minden nap, hogy utunk még mindig tart…

„Az az igazság, hogy egy idő után kinőjük azokat az embereket, akik nem tudnak értékelni minket.
Lehet, hogy csak a századik felismerés után, de elfogadjuk, hogy hiába gyönyörű az a kép, amit a fejünkben összeraktunk, a szívünkkel mégis érezzük, hogy nem teljesen a miénk. Mert egy idő után túlnövünk azokon, akik nem őszinték velünk. Akik olyanokat mondanak, amiket nem gondolnak komolyan. Akik miatt megkérdőjelezzük a saját józan eszünk, hiszen olyan könnyedén játszanak velünk és csavarnak az ujjuk köré, hogy még hónapokkal később is szédülünk.
Egy idő után nem engedjük vissza az életünkbe azokat, akik csak a nagy szavakban jók, de amikor tettekkel kellene alátámasztani azokat, hirtelen már nem olyan hangosak. Akik csak egy bizonyos oldalunkat kedvelik, akik csak a kellemes pillanatokra fizetnének be, de a komplexitás elől már menekülnének. Azokat, akik nem törődnek a vágyainkkal és szükségleteinkkel, mert túlságosan el vannak foglalva a sajátjukkal.
Kinőjük azoknak az ölelését, akik csak akkor vonnak magukhoz, amikor éppen kényelmes nekik. Kinőjük azokat a helyzeteket, amik már nem szolgálnak.
A sokadik szívtörés után már rájövünk, hogy nekünk kell magunkra jobban vigyázni. Hogy nekünk kell jobban előtérbe helyezni, hogy mi az, ami nyugalmat hoz, nekünk kell különbséget tennünk a folytonosan megszegett ígéretek és a megváltozott hozzáállás között.
És egy idő után rájövünk, hogy mi is megérdemeljük azt a szeretetet, amit adni tudunk a másiknak.” –  Varga Emese

Senkivel sem találkozunk véletlenül.

Életünk valamennyi szereplője tanít valamire. Van olyan ember aki azért jön, hogy egy-egy nehézségen átsegítsen azzal, hogy útmutatást ad neked.
Van aki fizikailag, érzelmileg támogat, talán úgy tűnhet hogy Isten küldte őket.
Néhányan csak egy időszakra lépnek az életedbe, hogy tanulj és növekedj, fejlődj és gyarapodj. Ők azok, akik békét hoznak, és megnevettetnek, észrevetetik veled a világ szép arcát, és mosolyt csalnak az arcodra.
Vannak olyanok, akik arra tanítanak meg, amit még sosem csináltál – ezzel hihetetlenül nagy örömöt adnak neked.
Az Életre szóló kapcsolatok egy életre szóló leckére tanítanak. Olyan dolgokra, amelyekre építened kell, hogy szilárd érzelmi alapod legyen.
Az a feladatod, hogy elfogadd a leckéket, szeresd az illetőt és a megtanultakat felhasználd életed minden más kapcsolatára.
Mindenki okkal érkezik az életedbe, és pont akkor, amikor egy általad kinyilvánított szükségletnek felel meg. Gondolkodj pozitívan, hogy csodás utad legyen: fényben, szeretetben és szívedben hálával éld az Életed!
A tanácsadó egy ébresztő ember! A tanácsadó, tanító lehet avatott, megszentelt személy, lehet egy öreg lélek, aki előző életéből hozott tudással ad segítséget, lehet olyan ember, akin keresztül az univerzum súghat neked – de semmiképpen sem helyetted gondolkodik, ezt felejtsd el. És amit ad, annak hatalmas értéke van. S onnan tudod, hogy ő az, aki segíthet neked, hogy a közelében megnyílsz, rá tudsz hangolódni a rezgéseire, jól érzed magad a szentélyében.

Csodás lélekhangoló energiákkal üdvözlöm ezoterikus stúdiómban a spirituális úton járó fejlődni, tisztulni vágyó ezoterikus, exoterikus Hölgyeket! Szeretettel-léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó-ezoterikus tanító
tarot-elemző mesterjós
angyalos gyászterapeuta
energiagyógyász spiritiszta
önismereti és párkapcsolati coach

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

Eljön az idő, amikor az orvos dolga nem a test kezelése lesz, hanem a lélek gyógyítása, ami aztán meggyógyítja a testet. Más szóval: Az igazi orvos filozófus és tanár lesz, neki az lesz a gondja, hogy az emberek egészségét megőrizze, és ne csak akkor próbálja meggyógyítani, ha már megbetegedett.
Az igazi orvos nem csak a testet fogja orvossággal kezelni, hanem a lelket (elmét) elvekkel.
Meg fogja tanítani az embereknek, hogy az öröm, a jóindulat, a nemes cselekedetek, a szeretet, a kedvesség úgy hat a testre, mint a lélekre és a szellemre, és hogy a boldog szív a legjobb gyógyszer…és még később eljön az idő, amikor mindenki a saját orvosa, minél inkább összhangba kerül az élet magasabb törvényeivel, és kihasználja elméje erejét.
Ralph Waldo Trine (1866 – 1958) amerikai filozófus, író, tanár

Csukd be a szemed, s képzeld el, a lehető legjobb önmagad. Ez az aki valójában vagy. A többi hadd menjen, nincs rá szükséged…és mikor nehéz valami gondolj arra, hogy minden elmúlik egyszer.
Nyisd ki szíved mások felé, hogy láthassák milyen csodás és értékes vagy.
Légy hálás a benned levő derűért, vedd észre a dolgok jobb oldalát, légy pozitívabb, becsüld meg mindazt, amid van. Áldás és békesség kísérjen minden utadon – haladj a szerencsés lehetőségek felé! Szeretettel-léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó-ezoterikus tanító
tarot-elemző mesterjós
angyalos gyászterapeuta
energiagyógyász spiritiszta
önismereti és párkapcsolati coach

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

Nem, nem több alvásra van szükségünk. A lelkünk fáradt, nem a testünk.
A természetre van szükségünk, varázslatra, kalandra.
Szabadságra.
Igazságra.
Nyugalomra.
Szóval nem több alvásra, hanem arra, hogy felébredjünk és Éljünk.”
Brooke Hampton

“Ne hallgass senkire, aki azt mondja, kevesebbet érsz bárkinél.
Ne hallgass senkire, aki azt mondja, korlátozva vagy.
Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem teheted azt, amit szeretnél és nem fogsz megélni belőle.
Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem érsz fel az emberiség legnagyobbjaival.
Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem vagy elég jó.
Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem lehet a tiéd, amit szeretnél és akit szeretnél, nem teheted azt amit szeretnél és nem lehetsz az, ami szeretnél.
Ha hiszel neki, azzal korlátok közé szorítod magadat
és elhiszel valamit, ami nem igaz!
Életed történetét te alakítod.
Olyanná, amilyet szeretnél. A határok nem léteznek, a korlátok nincsenek.
A lehetőségek ott vannak, csak ki kell választanod, mit, melyiket és mikor.” – Dr. Dain Heer

Látlak téged.
Látlak, ahogy a vállaid előre görnyedtek, a szemed tele van kétséggel.
Látlak, ahogy az elméd elkezd versenyezni, és a szíved elkezd fájni.
Látom, hogy valaki más előtt állsz; egy szeretted, egy kollégád, egy barát… miközben szabadon engedik a szavakat, amik áthatolnak rajtad…
„Csak egy kicsit túl érzékeny vagy. ”
Látom, hogy lassan hátra lépsz és csendben bezárkózol.
Látlak, ahogy a szavak a levegőben maradnak, és elkezdenek átáztatni a bőrödön.
És látom magát, ahogy elkezdődik.
Ahogy elkezded hagyni, hogy a kérdés terjedjen a csontjaidban…
„Mi van, ha igazuk van? ”
Azért vagyok itt, hogy elmondjam, igazuk van.
Túl érzékeny vagy.
Túl érzékeny vagyok.
Túl érzékenyek vagyunk.
Túl érzékenyek vagyunk egy olyan világhoz, amely nem tudja, hogyan kezelje a sebezhetőséget.
Túl érzékenyek vagyunk azokhoz, akik nem akarnak kényelmetlen beszélgetéseket folytatni.
Túl érzékenyek vagyunk egy olyan kultúrához, amely a könnyek számával határozza meg az erőt, amelyeket nem vagy hajlandó kihullatni.
De nem vagyunk túl érzékenyek egymásra.
Ráadásul az érzékenységünk nem teher.
Mert egy percről percre keményebb világban az érzékenység ajándék.
Egy olyan társadalomban, amely téglafalakat épít a szívük köré, az érzékenység lebontja őket.
Egy olyan életben, amit a siker hajt, az érzékenység szeretettel veszi át a kormányt.
Kérlek, higgyétek el, amikor azt mondom, hogy a következő nyilatkozatot magamnak teszem, ugyanúgy, mint bárki másnak, akinek hallania kell…
Nem baj, ha érzelgős vagy.
Nem baj, ha megtapasztalod az érzéseidet.
Nem baj, ha teljesen önmagadként jelensz meg, függetlenül attól, hogy az milyen mocskos lehet.
És ha az emberek megpróbálnak mást mondani neked, akkor azok nem a te embereid.
Az is rendben van.
Mert ez az élet tele van olyan emberekkel, akik nagyon mélyen érzik a világot.
Tele van olyan emberekkel, akik a kapcsolat nevében átadják a sebezhetőséget.
Tele van olyan emberekkel, akik hajlandóak végigülni az emberi élmény kényelmetlenségét, hogy másoknak ne kelljen.
És ha most odakint vagy, elutasítva, elszigetelve vagy félreértve érzed magad… Azért vagyok itt, hogy elmondjak egy utolsó dolgot.
Látlak, és remélem, sosem változol meg. – Genevieve V. Georget