Az inkarnáció szellemi törvényei
A karmikus tanítások szerint mindig ugyanazok a lelkek találkoznak, csak különböző emberek formájában.
A lélek a fizikai megtestesülés ciklusain megy keresztül, mert valamilyen adóssággal vagy kötelezettséggel tartozik, ezért nem teljesen szabad.
A másokkal való kölcsönhatás révén lehetőséget kapunk arra, hogy megszabaduljunk a „rossz” karma bilincseitől. A karma nem más, mint a szeretet és a Forrással való kapcsolat hiányából fakadó tettek eredménye, a karmikus tanítások szerint.
Alapvetően egy olyan energiaforrásból származunk, amelyet Szeretetnek hívunk. Az életeink során látjuk ezt a gyönyörű energiát, és sok néven illetjük. Tény, hogy a romantikus szerelem, amit egymás iránt érzünk csak egy pillantást jelent erre a forrásra.
Ez a Szeretet forrás a valódi otthonunk, ahonnan a lelkünk származik, és azért jöttünk ide ebbe a világba, hogy kifejezzük ezt a Szeretetet a másokkal való kölcsönhatás révén.
De ahogy az életünkön haladunk keresztül elfelejtjük, hogy honnan jöttünk, már nem hangolódunk rá a Szeretet forrására, és szándékosan megsértjük egymást.
A szeretet hiánya miatt tudatosan vagy öntudatlanul bántunk másokat, vagy bántanak bennünket. Így térünk el a Szeretet forrásunktól és hozzuk létre ezeket az „adósságokat” vagy akadályokat, amelyekre szükségünk van bizonyos kölcsönhatások átgondolására.
A karmikus tanítások szerint a karmikus feljegyzések az Akashában (az univerzum emlékében) vannak tárolva, és nem állnak rendelkezésre a tudatos elménkben. De megtanulhatjuk a leckéket azon érzések és érzelmek révén, amelyeket mások idéznek elő bennünk.
Ha valaki teljesíti a célját, akkor eltávolodik az életünkből. Vannak, akik miatt kellemetlenül érezzük magunkat, amikor közel állunk hozzájuk, ezért egy kis megkönnyebbülés, hogy eltávolodunk tőlük.
Azok az emberek, akikkel életünk során találkozunk a tanítóink, akiknek szerepe az, hogy segítsenek nekünk abban, hogy megszabadulhassunk azoktól a mérgező dolgoktól, melyeket magunkban tartogatunk.
Egy emberrel való első kapcsolat vizuális szinten zajlik, de általában a vonzódás egy másik tudatalatti szintről származik, ahol a tudatalatti karmikus feljegyzések olvashatók.
A karmikus feljegyzéseink és a másik személy karmikus feljegyzése „felismeri” az alapvető dolgot a karmánk tisztázása érdekében, így kapcsolódás vagy belépés jön létre egymás életébe.
A kapcsolatok talán a karmikus adósságunk legjobb tükörképei. Nézzük a Szeretet forrását, de a bennünk lévő mérgek mozaikain keresztül.
Olyan emberekkel kerülünk kapcsolatba, akik tükrözik az összes elfojtott „szennyeződésünket”, amely megakadályozza, hogy tiszta szeretetet sugározzunk.
Egy kapcsolatban nem növekszünk azáltal, ha a legjobb tulajdonságainkat fejezzük ki, amelyek valójában nem mi vagyunk, hanem a konfliktusok által.
A konfliktusok pillanatai aranyat érnek, mert fontos dolgok történnek. Amikor megvan a féltékenységünk első pillanata, meg kell kérdeznünk magunkat: „Miért van ez az érzésem? Mi ez bennem?”
Ezek a töredékek a személyiségünk gyengeségei. Lehet, hogy gyerekkorunkban kiközösítettek bennünket, és ez az elutasítás életünk döntő időszakában mágnesként vonzotta ezeket az érzelmeket.
Így idővel személyiségünk polarizálja és darabjaira bontja ezeket a bizonyos érzelmi élményeket, például a félelmet, fájdalmat, gyűlöletet, féltékenységet és így tovább, míg egy részünk továbbra is stabilan működik.
A stabilitás elképzelését kényszerítjük rá a másokkal való kapcsolatainkra. De ha a partner viselkedése elmarad ettől a gondolattól, és ha nem tudjuk megérteni néhány tettét, akkor átváltunk a félelem töredékekre, ahonnan a tudatunk meríti hiedelmeit.
Minél inkább megszabadulunk ezektől a töredékektől, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy tiszta szeretetet sugározzunk alaptermészetünk szerint.
A karma lényege nem az, hogy szenvedned kelljen, hanem, hogy képes legyél egyesülni a feltétel nélküli szeretettel és a lelki integritásoddal.
Ennek a szerepe az, hogy visszahozzon a tiszta szeretet természetes frekvenciájába, amit fiatal korodban sugároztál, mielőtt minden darabokra tört volna.
Ezért találkozunk ugyanazon lelkekkel minden inkarnáció során, hogy segítsenek megtanulni a leckét, melyek visszavezetnek az elsődleges célunkhoz, hogy terjesszük a szeretetet.
Mindannyian darabjai vagyunk ennek a nagy kirakósnak. Mindkettő vagyok, a csepp (én) és az óceán (minden ember), mert minden apró cseppben ott az óceán. És mindaddig, amíg a kapcsolatok nem kristályosodnak ki ezen a szinten, az emberek folytatják az inkarnáció ciklusait a különböző életekben és különböző szerepekben. – Szabó Judit
