Elengedem a már nem hozzám tartozó dolgokat, és
befogadom életembe az új lehetőségeket.
…és mi minden lehetséges még,
…és áradjon a lehetőség!

„Álmaid életének megteremtéséhez eljött az ideje, hogy szeresd önmagad. Fókuszálj az örömre. Tedd azt, amitől jól érzed magad.
Szeresd magad, belül és kívül. Minden megváltozik az életedben, amikor megváltoztatod magad belülről.
Engedd meg, hogy az Univerzum megadjon neked minden jót, amit megszolgáltál, mágnesként vonzva azokat. Ahhoz, hogy mágnesként vonzz minden egyes dolgot, amit megérdemelsz, a szeretet mágnesének kell lenned.” – Rhonda Byrne

Mindaddig, amíg nem hiszel magadban, addig nem is lesz saját életed… Ha gondolatban látod a célodat, a sikeredet és ezt át is tudod érezni, akkor kétséged ne legyen afelől, hogy az hamarosan a tieddé is válik… Ha úgy gondolod, hogy megérdemled és igenis jár neked a boldog élet, akkor azt meg is fogod kapni! – Asajah

Az Élet nem azért küldi el neked ugyanazt a feladatot újra meg újra, mert viccesnek találja, hanem azért, mert meg akar tanítani valamire. Először egy kisebb köntösbe csomagolja, ami kevésbé fáj, majd egyre nagyobba, ami már sokkal jobban fáj. Rajtad áll, mennyi időt adsz magadnak arra, hogy tovább lépj. El lehet futni valami elöl, a szőnyeg alá lehet söpörni valamit, de az előbb-utóbb a felszínre fog törni, és az bizony nagyon fog fájni.
Alázat. Tisztelet. Szeretet.
Meghajolok önmagam és a világ előtt. Elfogadom az érzéseimet, még akkor is, ha az totálisan szemben áll az elképzeléseimmel. Befogadom a világ üzenetét, anélkül, hogy bírálnám azokat. Nincs szükség arra, hogy valaki a saját igazát bizonygassa.
Figyelek.
Figyelek a környezetemre és arra, hogy bennem mi van. Vajon összhangban vagyok-e azzal, amit gondolok, amit érzek, s amit teszek? Hajlandó vagyok-e befogadni mások igazát, anélkül, hogy támadásnak venném vagy elítélném? Hajlandó vagyok-e meglátni, hogy az áldozat szerepe pusztán csak választás kérdése? Hajlandó vagyok-e változtatni azon, ami már nem működik?
Itt.
Most.
Ebben a pillanatban.
Boros Bea

„Akinek céljai vannak, annak értelmes az élete és tart valamilyen irányba. A célok szabják meg az irányt. Aki a céljai felé halad, az boldogabbnak és erősebbnek érzi magát. Több energiája van, és hatékonyabbnak érzi magát. Magabiztosabb, és jobban bízik magában és a képességeiben.” – Brian Tracy

Szeress, nevess, láss, élj – és soha ne veszítsd el a reményt.

Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van. Nevetni születtünk, vagy hogy megcsókoljuk azt, akit igazán, szívből szeretünk.
Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk… túllépjünk és túléljünk – elfogadva a rosszat. Nem kell felejteni, de tovább kell lépni, menni előre, jobbra vagy balra, bármerre! Csak menni.
A saját utad Te csinálod magadnak, és Te döntöd el, hogy miből építed. Én szeretetből akarom és bátorságból. Meg akarok élni minden pillanatot, amit az élet ad.

Ha kritizálsz, ítélkezel, nem vagy egyensúlyban – energetikailag leblokkolod magad – légy megengedő, elfogadó! Így kerülsz egy magasabb pozitív sikeres-teremtő állapotba.
A legjobb tanács, amit adhatok Neked csak ennyi: Szeress, nevess, láss, élj – és soha ne veszítsd el a reményt. Szeretettel, léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó-ezoterikus tanító
Internetes weboldalam, nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu/

„Ha a világ nem olyan, amiben élni szeretnél, és nincs olyan életed, amilyet szeretnél, akkor az, amiről hitted, hogy kell ahhoz, hogy megkapd…valószínűleg nem úgy van. Ez érthető?
Addig, amíg ragaszkodunk a nézőponthoz, hogy a változás csak úgy történhet meg, ahogy mi eldöntöttük, hogy történni fog (ami nem működik), addig mindig a rossz irányban fogjuk keresni a változás forrását. Mindannyian!
Hajlandó lennél elengedni, elpusztítani, és nem teremtetté tenni az összes kivetítést, elvárást, elkülönülést, döntést, kikövetkeztetést, ítélkezést, elutasítást és nézőpontot arról, hogy mi fog ahhoz kelleni, hogy megváltoztasd az életed (és a világot)?” – Dain Heer

„Ha másoknak adod a hatalmat és elfogadod az igazságukat, akkor az ő igazságuk lesz a te biológiád.” Bruce Lipton