Engedd, hogy az érzéseidnek helye legyen.

A lenyelt, elfojtott, szőnyeg alá söpört érzelmek nem tűnnek el.
Testté válnak. Gyomorideggé, alvásproblémává, derékfájássá, gerincbe költöző feszültséggé.
Amit nem mondasz ki, azt előbb-utóbb a tested mondja ki helyetted.
A beszélgetés, a kimondás, az őszinte jelenlét sokszor nagyobb gyógyszer, mint bármi a patikában.
Ha nem akarsz megbetegedni…
hozz döntéseket.
Az örök bizonytalanság felőrli az idegrendszert.
Aki nem dönt, az két tűz között él, szorongva, feszülten, állandó készenlétben.
Dönteni néha veszteség, néha lemondás, de mindig könnyebb, mint lebegni a semmiben.
A bizonytalanság gyomrot bánt, bőrt gyötör, idegeket koptat.
Ha nem akarsz megbetegedni…
keresd a megoldást.
A negatív gondolkodás nem a valóságot írja le, hanem elsötétíti.
A panaszkodás elszívja az energiát, mint egy állandóan működő vákuum.
Elég néha egy apró fény, egy kis lépés előre, és máris más lesz a levegő.
A gondolataink irányt szabnak, és amit sokáig hordozunk magunkban, az testet ölt.
Belső fény vagy belső sötét…, mindkettő teremt.
Ha nem akarsz megbetegedni…
ne élj szerepekben.
Az állandó látszatfenntartás hatalmas teher.
Mosoly, ami mögött fájdalom van. Tökéletesség, ami mögött rettegés.
Akinek csak a felszíne fényes, de nincsenek gyökerei, az előbb-utóbb összeomlik.
A szerepek szorítanak, a hitelesség szabadít.
Ha nem akarsz megbetegedni…
fogadd el magad.
Aki önmagát utasítja el, az soha nem érzi magát otthon a saját bőrében.
Az önelfogadás nem rózsaszín felhő, hanem tiszta, józan belső béke.
Ha nem tudod szeretni magad, könnyen leszel irigy, féltékeny, görcsös vagy versengő.
Aki elfogadja önmagát, annak a világ sem ellensége.
Ha nem akarsz megbetegedni…
merj bízni.
A bizalmatlan ember állandóan egy szigeten él, ahol soha, senki nem tudja meglátogatni.
Kapcsolat nincs, mélység nincs, barátság nincs, csak végtelen védekezés.
A bizalom nem naivitás, hanem egy belső engedés, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz.
Bizalom nélkül mindenki bezárul, és a lélek is fuldoklik.
Ha nem akarsz megbetegedni…
ne ragadj bele a szomorúságba.
A jókedv, a nevetés, a pihenés, a könnyedség nem luxus, hanem terápia.
A derű helyet csinál az energiának.
Aki tud mosolyogni, annak a teste is könnyebben gyógyul.
A lélek öröme az egyik legerősebb immunerő.
Esprit Du Serpent Blanc

“Az áldás egy belső hozzáállás. Néha az áldás azt jelenti, hogy búcsút mondunk. Németországban az elhunytakról azt mondjuk, hogy megáldották a mulandó világot. Úgyszintén, amikor mérgesek vagyunk valakire és megáldjuk őt ebből a belső hozzáállásból, jót kívánva neki, búcsút mondunk.
Áldásunkon keresztül valami engedélyt kap arra, hogy elmúljon.
Ez az áldás az egyenlők közötti áldás. Összekapcsol és elválaszt bennünket egyidejűleg.” – Bert Hellinger

Fejezd be az aggódást és higgy magadban!

Bárhová megyek, szeretettel fogadnak az emberek.
Emberi kapcsolataimat a szeretet, a tisztelet és a megértés irányítja.
Minden kapcsolatom harmonikus.
Figyelek testem üzeneteire.
Vigyázok az egészségemre.
Egészséges ételeket fogyasztok.
Békesség van a szívemben és a lelkemben.
A szeretet jegyében élek és cselekszem.
Minden perc szépségét felismerem.
Bátran és őszintén szembenézek életem minden eseményével.
Kész vagyok változtatni hozzáállásomon és szóhasználatomon.
Örömmel elengedem a haragot és a sérelmeket, mert ez szabaddá tesz.
A változás életem természetes rendje.
Élvezem és elfogadom a változást.
Rendet tartok magamban és magam körül.
Egészséges, erős és elégedett vagyok.
Az embereknek szüksége van rám.
Öröm számomra szeretetet adni és kapni.
Életemet boldoggá és sikeressé tudom tenni.
Bőségben, egészségben és szeretetben élek.

Tudatosan, pozitív gondolataiddal, szavaiddal hangold hát át  magad egy magasabb frekvenciára! Szeretettel-léleköleléssel:

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

„Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre – rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat).
Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat.” – Elisabeth Gilbert

A lelkek egy kerekasztal körül üldögéltek, és kiválasztották a következő lecke témáját.
A legbátrabb és legerősebb lélek felállt és bejelentette:
– Ezúttal azért megyek le a Földre, hogy megtanuljak megbocsátani.
Ki fog ebben segíteni nekem?
A lelkek együttérzően és némi aggodalommal néztek rá, és egyszerre kezdtek el beszélni:
– Ez az egyik legnehezebb lecke…
Lehet, hogy nem lesz elég egy élet… Szenvedni fogsz…
Nagyon együtt érzünk veled…
Lehet, hogy nem fogsz tudni megbirkózni vele…
Szeretünk és támogatunk téged…..
Majd egy másik lélek azt mondta:
– Kész vagyok elkísérni téged a Földre és segíteni a tanulásban.
Én leszek a férjed, és minden probléma a kapcsolatunkban rajtam keresztül fog megoldódni, és megtanulsz megbocsátani.
Majd egy másik lélek felsóhajtott:
– És én leszek az egyik szülőd, nehéz gyermekkort biztosítok neked, majd beavatkozom az életedbe és zavarlak, és így tanulsz majd megbocsátani nekem.
A harmadik lélek pedig megígérte:
– Én gyakran fogok rosszul, nyíltan és igazságtalanul bánni veled,
hogy tökéletesítsd magad a megbocsátásban. 
Több más lélek is vállalta, hogy egy bizonyos időpontban találkozik vele, és segít neki tanulni.
Minden lélek választott tehát egy-egy témát a saját leckéjéhez.
A lelkek felosztották a szerepüket, kidolgoztak egy egymásra épülő élettervet, amelyben mindegyikük segíteni fogja a másikat a tanulásban, majd lementek a Földre.
A tanító lelkek természete azonban olyan, hogy születéskor az emlékezetük törlődik.
És csak kevesen sejtik, hogy az események nem véletlenszerűek, hogy minden egyes ember éppen akkor jelenik meg az életben, amikor a legnagyobb szükségünk van a leckére, amit magával hoz.