“Az az igazság, hogy piszok rövid az élet. Amikor a fogorvosnál ülsz, nem az. Meg amikor várod a szövettani vizsgálat eredményét, akkor sem érzed annak.
De valójában arcátlanul rövid. És nem csak azért, mert a szívünkben ébredő szeretet akár végtelenné is nőhet, miközben az amúgy végnélküli teret és időt kíméletlenül leszűkíti számunkra a nagy rendező, hanem azért is, mert csak a pillanatot tudjuk érzékelni.
Megélni viszont képtelenek vagyunk.
Dagonyázunk a múlt pocsolyájában, nem felejtünk, nem bocsátunk meg, nyögjük a terheket, fárasztjuk a terapeutát a gyerekkori traumáinkkal, ezerszer is elismételjük a barátainknak a sérelmeinket, újra és újra felszakítjuk a régi sebeket…
A jövőt meg aggódjuk. Ha van okunk rá, akkor azért, ha pedig nincs, akkor keresünk rá okot. Lesz.
És a pillanat? Amely az egyetlen esély a boldogságra, amely az egyedüli idősík, amelyre van hatásunk… Azt sem tudjuk, hogy létezik. Mérgelődünk, nyomkodjuk a telefont, politikán vitatkozunk, k… anyázunk, mert az előttünk araszoló sofőr egy idióta, csalódásokra pazaroljuk a lelkünket, méltatlanokért ejtünk könnyeket.
De az élettel nem csak az a „baj”, hogy rövid, hogy arcpirítóan igazságtalan és hogy néha tényleg csontvelőig hatolóan fáj, hanem az is, hogy mindeközben egyedi, megismételhetetlen, szívbe markolóan gyönyörű, az egyetlen értelmes megnyilatkozása a mindenségnek – és bölcsője a legszebb értékek legszebbikének, a szeretetnek.” – ismeretlen

„Tanulok nem pazarolni semmit.
Sem az ételt, sem az időt, sem magamat.
Egyre kevesebbszer magyarázkodok.
Rendszerezek, hogy szabad maradhassak.
Nem keresek minden kérdésre választ.
Nem válaszolok minden kérdésre.
Tudatosan lélegzem.
Meghajolok, ha az felemel.
Kezdem megérteni, hogy vannak sokkal
fontosabb dolgok, mint a félelem.
Tudok örülni apróságoknak.
Elfelejtek ezt-azt. Sajnos. Szerencsére.
Zavar a káosz.
Nyugtat a csend.
Fáraszt a vitatkozás.
Nem kell a nyüzsi, kevesebb emberrel is beérem.
Hallgatok magamra.
Egyre kevesebbszer bánt, ha kinevetnek.
Van, hogy velük nevetek…
Nem hiszek a csodákban. Pontosan tudom, hogy vannak!”
Lőrinczi Emese

„A lelkek kódja sosem téves. Mindenki a számára legtökéletesebb testben születik a legmegfelelőbb időben, a legmegfelelőbb helyre. A test nem jelmez, mi fogva tart, hanem ajándék. Egy ajándék, ami segít, hogy csodákat élhess meg. Hogy tanulhass és alkothass. Nem számít, milyen testbe születtél, csak az, hogy hogyan érzed magad benne. Szeresd hát az ajándékodat, légy rá büszke. Hisz megismételhetetlen és különleges minden egyes lélek!” – Hozleiter Fanny,magyar írónő

„A gyógyító öröm évek óta megpróbál érvényesülni benned.
Különféle módokon ostromol. Szerszámokat ad a kezedbe.
Sürget, hogy segítsd ki a zárlatból.
Közli, hogy melyik magatartás az, amellyel ellene dolgozol,
és milyen módon teremtheted meg vele a kontaktust.
Most várja, hogy aktívan, tudatosan szövetkezz vele saját benső újjászületésed érdekében!” – Szepes Mária

Az Élet köve az önbizalom

“Légy erős és függj önmagadtól! Ne mások véleményétől, rosszindulatától. De ne is a simogató dicséretétől, jó vagy rossz szavától. Harcolni harcolhatsz, mégpedig a benső erőddel, hiteddel, önbizalmaddal!
Az verhetetlen. Erős. És derűs. A rosszindulattól, az aljasságtól, az igaztalan bírálattól egyvalaki védhet meg: Önmagad. Ha erős vagy, nem hat rád. Lepereg rólad. Nemigen érint.
Aki Lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad. Ha gyenge vagy, nem érted, mit mondok. De ha csak egyetlen percig is átérzed az Erődet – tudod, hogy igazam van! Ha erős vagy, bármilyen helyzetbe kerülsz, nem dőlsz el, mert megkapaszkodhatsz. Kibe? Önmagadba. Ez nem önzés. Ez a jó táncos biztonsága, akivel azért szeretnek táncolni, mert saját tengelye és biztos egyensúlya van.” – Müller Péter

Az élet köve az önbizalom, ha ez nincs meg benned, vagy megvolt, de valahol elhagytad, széthullik az életed. Szétszórtan, szétesetten nem élhető eredményesen az élet. Szükség van a rendszeres összeszedettségre és a belső harmónia megteremtésére. Ha lelkünk kapuját kitárjuk, beáramlik a fény, és betölt minden zugot. Időnként ki kell takarítanunk lelkünk rejtett zugaiból a félelmeket, haragot, fájdalmat, és a tiszta tereket örömmel kell föltöltenünk, hogy szabadon áramoljon az energia.
A pozitív kisugárzásod erősítésének gyakorlata – tudatalatti programozása: “Én ragyogok, Te ragyogsz, Ő ragyog, Mi ragyogunk, Ti ragyogtok, Ők ragyognak.”
Amikor elhatározod magad, hogy: Ezt meg ezt megteszem, nem érdekel mennyire nehéz is, akkor az élet elkezd támogatni téged!
Az életöröm azt jelenti, hogy tudok örülni az életnek, az élet adta lehetőségeknek. Örülni azt jelenti, hogy belül egy áradó, átjáró érzés kerít hatalmába, a vidámság, könnyedség érzését le sem tudnám tagadni, kívül belül ragyogok. Igazán örülni azt jelenti, hogy már nem csak én érzem magamban, hogy örülök, hogy boldog vagyok, hanem a környezetem számára is teljesen nyilvánvaló. Megosztom magamból az életigenlést, az életkedvet, ezzel adva erőt és irányt annak, akinek szüksége van rá.
Hiszem, hogy az Élet, a Sors, Isten – bárhogy nevezzük – mindig azon élményeket és tapasztalatokat hozza elénk, amiből a legtöbbet profitálhatunk, ami a legtovább vezet… még akkor is, ha az emberi tudat ezt elsőre nem látja be… még akkor is, ha az egó tiltakozni kezd.
Legyél derűs! Ha folyton aggódsz, olyan dolgokat teremtesz, amiket sohasem akartál. Programozd át magad a nap minden percében. Töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Szeretettel, léleköleléssel:

Asajah
spirituális tanácsadó–life coach (lélekfejlesztő)
tarot mester-jós
energiagyógyász – önismereti tanácsadó
angyal- és gyászterapeuta
léleklátó médium – spiritiszta-orákulum

Internetes weboldalam nyilvános a világhálón:
https://asajah.hu

“Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha…
Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat.” – Szex és New York c. film

Az Élet nem azért küldi el neked ugyanazt a feladatot újra meg újra, mert viccesnek találja, hanem azért, mert meg akar tanítani valamire. Először egy kisebb köntösbe csomagolja, ami kevésbé fáj, majd egyre nagyobba, ami már sokkal jobban fáj. Rajtad áll, mennyi időt adsz magadnak arra, hogy tovább lépj. El lehet futni valami elöl, a szőnyeg alá lehet söpörni valamit, de az előbb-utóbb a felszínre fog törni, és az bizony nagyon fog fájni.
Alázat. Tisztelet. Szeretet. Meghajolok önmagam és a világ előtt. Elfogadom az érzéseimet, még akkor is, ha az totálisan szemben áll az elképzeléseimmel. Befogadom a világ üzenetét, anélkül, hogy bírálnám azokat. Nincs szükség arra, hogy valaki a saját igazát bizonygassa.
Figyelek. Figyelek a környezetemre és arra, hogy bennem mi van. Vajon összhangban vagyok-e azzal, amit gondolok, amit érzek, s amit teszek? Hajlandó vagyok-e befogadni mások igazát, anélkül, hogy támadásnak venném vagy elítélném? Hajlandó vagyok-e meglátni, hogy az áldozat szerepe pusztán csak választás kérdése? Hajlandó vagyok-e változtatni azon, ami már nem működik?
Itt.
Most.
Ebben a pillanatban.
Boros Bea

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta. – Marcus Aurelius

„Légy tisztában vele, hogy miként gondolkozol az életedről. Gondold el, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, és minek akarsz birtokába kerülni. Gyakran gondolkozz el mindezen, egészen addig, amíg teljesen tisztán nem látod magad előtt. Amikor már kidolgoztál minden részletet, akkor ne gondolj semmi másra! Eszedbe ne jusson más lehetőség! Vess ki az elmédből minden negatív gondolatot! Számolj le a borúlátással! Szabadulj meg a kétségeidtől! Vesd el a félelmeidet! Fegyelmezd meg az elmédet, hogy szilárdan kitartson az eredeti teremtő gondolat mellett!”- Neale Donald Walsch