„Az életnek az a szokása, hogy időről időre akadályok elé állítja az embert, és bár semmit sem tehetsz ellenük, azt mindig megválaszthatod, hogy mihez kezdesz velük. Összeomolhatsz, és megadhatod magad, vagy talpra állhatsz, és küzdhetsz. De nem kell egyedül csinálnod: mindig vannak, akik segíthetnek. Mindössze annyi bátorságra és bölcsességre van szükséged, hogy hagyd őket segíteni.” – Ruth Hogan

„Onnan tudhatod, hogy valamit nagyon jól csinálsz az életedben, hogy az olyan emberek, akik nem akarnak gondolkodni, ki nem állhatják a társaságod.“ — Andrea V.

„Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.” –  Rudolf Steiner

„Engedj el mindent, ami nem Te vagy: a véleményeid és az ítéleteid, a hiedelmeid, a félelmeid, a szorongásaid, az önkorlátozó gondolataid, a negatív, lehúzó érzéseid,  a sértettség, a harag, az irigység nehéz köveit. Engedj el mindent, ami hátráltat és  szabadítsd fel magad.  Örömre hangolva játszd  tovább,  sorsod egyedi és különleges dallamát, életed általad teremtett, gyönyörű szép színpadán.” –  A. Cs.

Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek.
Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket! Ha van egy pont a pszichénkben, ahol valami baj van, akkor megbolondulhatunk a testünkben vagy megbolondulhatunk a lelkünkben. Nagyon sokan inkább a testünkben bolondulunk meg, mint a lelkünkben. A mi társadalmunkban kevésbé szégyenítik meg az embereket, ha a testükkel van valami baj, mint akkor, ha a lelkükkel. Feldmár András

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra.

Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
“Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?”
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: “Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
“De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is”
– kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
“Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi.
A szent folytatta:
“Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.”
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
“Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.”