Észrevetted már, hogy semmi elől nem lehet elfutni? Hogy előbb-utóbb utolérnek a dolgok – különösen ha régi mintákhoz és félelmekhez kapcsolódnak –, amelyekkel nem akarsz foglalkozni, amelyek elől megpróbálsz elmenekülni, amelyeket el akarsz tüntetni, vagy úgy tenni velük, mintha ott sem lennének. A romantikus elképzelés azt akarja elhitetni velünk, hogy ha itt nem jó, csak máshová kell mennünk, és mindjárt minden másképp lesz. Ha ez a munka nem tetszik, válts munkahelyet! Ha ez a feleség nem jó, cseréld le! Ha ez a város nem megfelelő, költözz másikba! Ha ezek a gyerekek problémásak, hagyd őket másokra!
E mögött az a fajta gondolkodás rejlik, hogy gondjaid oka rajtad kívül keresendő – a lakóhelyeden, másokban, a körülményekben. Költözz el, változtass a körülményeken, és akkor minden a helyére kerül – te pedig mindent újrakezdhetsz.
Ezzel a látásmóddal az a gond, hogy kényelmesen semmibe veszi azt a tényt, hogy a fejedet és a szívedet mindig magaddal viszed, és velük együtt azt is, amit sokan „karmának” neveznek.
Nem tudsz elmenekülni önmagad elől, bármennyire is próbálkozol. S különben is, a puszta ábrándozáson kívül milyen okból képzelheted azt, hogy a dolgok mások vagy jobbak lennének valahol máshol? Előbb-utóbb ugyanazok a problémák jelennének meg, mivel nagyrészt a látás-, gondolkodás- és viselkedésmintáidból erednek.
Az életünk leggyakrabban azért nem működik többé, mert nem munkálkodunk a megjobbításán, mert nem vagyunk hajlandók felelősséget vállalni a dolgokért, ahogy azok vannak, és megbirkózni a nehézségeinkkel. Nem fogjuk fel, hogy a tisztaság, a megértés és az átalakulás annak kellős közepén is lehetséges, ami itt és most van, legyen az bármennyire problematikus. Ám könnyebb és kevésbé fenyegető az énünkre nézve, ha a problémáinkat másokra és a környezetre vetítjük. – Jon Kabat-Zinn
Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is. Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed. Ne hagyd, hogy elhitessék Veled, kevesebb vagy, mint mások.
