” Mennem kell”- szólt a Lélek a Másik Félnek.
” Eljött az időnk hogy betöltsük küldetésünket”
” Menj csak” -válaszolt a Másik Fél szelíden…
” Majd követlek, megkereslek, te csak hallgass a szívedre.”
” Egy kicsit félek”- rebegte a Földre készülő Lélek.
” Rám találsz ha messze elsodor az Élet?
Honnan tudom majd hogy te vagy a lelkem hiányzó része? Hisz nélküled nehéz lesz, nem tudom ha felismerlek majd téged.”
” Tudni fogod hogy én vagyok, mert megtanulsz majd engem…
Megtanulod a türelmet, az elengedést s hogy feltétel nélkül szeress…
Megtanulod hogy a harag, féltékenység egyre távolabb sodor tőlem…
Megtanulod a megbocsájtást, alázatot s hogy ami számít az valójában a Lélek…
Amikor már nem ragaszkodsz, nem vársz el s nem szenvedsz,
Amikor már nem követelsz, nem erőltetsz mert oly nagy a hited,
Amikor csak emelkedsz egyre feljebb,
Amikor már elfogadod hogy része vagy egy Isteni tervnek,
Amikor már nem fáj a hiányom mert egymagadban is érzel engem,
Amikor már nem panaszkodsz s elfogadod a jelent s tudod hogy valahol miattad létezem,
Akkor majd a semmiből hirtelen megérkezem…
Mert vártál, kértél, kerestél engem,
Majd Ott leszek mint idegen kit úgy érzed, ősidők óta ismersz…
Megtudod hogy én vagyok hisz azt érzed majd: ” hazaértem”…”
Enikő Iszlai

Ha készen állsz a párkapcsolatra, életedben meg is jelenik.

Megfelelő partnert a legkönnyebben akkor találunk, amikor nincs rá szükségünk. Hogy miért? Azért, mert a kényszerűség és a stressz…
-megbénítja az intuíciót,
-vakká tesz a kínálkozó lehetőségek és
-süketté a szíved hangja iránt.

A hozzád illő társhoz vezető út nem mindig egyenes és egyértelmű. Aki azonban meg tudja őrizni a lelki egyensúlyát, aki olyannak szereti magát, amilyen, és minden pillanatban hálás az élet apró ajándékaiért, annak…
-kiválóan működnek a megérzései,
-nyitott minden kínálkozó lehetőségre, és a néha furcsa tanácsokat adó belső hangra is odafigyel,
-még akkor is észreveszi, hogy a szíve megdobban, mert alkalmas partner tűnt fel a láthatáron, ha az illető haja nem fekete, ahogyan várta, hanem esetleg szőke.
Tehát nyitott szívvel kell járnunk a világban, máskülönben nem találjuk meg azt, aki igazán illik hozzánk. Ez már csak így van. Ezért minden pillanatban igyekezz magasan tartani a rezgésszintedet, és már jó előre a legjobb irányba terelni az életed. Tudod: minél zaklatottabb vagy, annál zaklatottabb partnert helyez kilátásba a sors. Örülj, hogy szingliként éppen van időd és alkalmad megbékélni magaddal és a sorsoddal. Ha sikerül, egyre sugárzóbbá válik az egész lényed, és egyre jobban vonzódnak majd hozzád azok is, akiknek a szívében hasonló fényesség ragyog. Így már sokkal jobb esélyed van egy élettel teli kapcsolatra.
Mindenki azt kapja, amije már van.
Szinte mindegy, hol is keresed a társaságot, vagy hogy keresed-e egyáltalán. A megfelelő társ szinte magától jelenik meg a látóteredben. Felbukkan, amint olyan tudati szintre jutsz, amelyen boldog lennél valakivel, aki olyan, mint te. Tedd fel magadnak a kérdést: ha szembejönnék magammal – úgy, ahogy jelenleg gondolkodom, érzek, és a világot szemlélem, ahogyan magammal és másokkal viselkedem -, kellenék-e magamnak, mint társ?
Gondolataink korántsem mindig olyan szabadok, mint hinnénk. Nem tudjuk rejtegetni őket, legalábbis a tudatalattink jelzéseit nem. Az alaphangulatunk érződik rajtunk, ha akarjuk, ha nem. Nem rejtőzhetünk el! A másik ember megérzi, hányadán állunk magunkkal, és ennek megfelelően reagál.
Szeresd magad, különben más sem szerethet téged!
Ha nem szereted magad, és titokban azt gondolod, hogy nem is vagy szeretetreméltó, akkor ez sugárzik belőled. Ez az üzenet jut el a többi emberhez. Ebből logikusan az következik, hogy amennyiben egy szingli párkeresés közben önnön értéktelenségét sugározza, megerősítése kényszerítő erővel fog hatni mindenkire, akivel találkozik, így hát tényleg nem fogják őt szeretni. Csakis akkor bukkanhatsz olyan emberekre, akik igazán szeretnek, ha meg tanultuk szeretni magunkat, és engedjük, hogy mások is szeressenek bennünket.
Állandóan azon fáradozunk, hogy takargassuk, milyenek vagyunk valójában, mik a gyengéink, és közben csodálkozunk, hogy senki sem szeret minket olyannak, amilyenek valójában vagyunk De hát honnan is tudhatnák, kit tisztelhetnek személyünkben, ha állandóan csak rejtőzködünk?
Valahányszor megölelsz valakit (üdvözléskor, búcsúzáskor, barátságból, vigasztalásul, gratulációképpen – vagy ha éppen nem kínálkozik alkalom, teremts egyet), gondolatban is légy jelen. Gondolj arra, hogy „mindketten méltók vagyunk a szeretetre”. Ez még meghittebbé tesz minden ölelést. Észre fogod venni, hogy megváltoznak az érzéseid: a hozzád illő társnak egyre kevesebb oka lesz elutasítani téged. Te pedig végre bízni tudsz abban, hogy minden a rendelkezésedre áll, amire szükséged van. Várj csak egy kicsit! Hopp, már be is kanyarodott a következő sarkon. – Bärbel Mohr

„Mi a kisugárzásod? Lelked tudatosságának testeden átsugárzó fénye, mely betölti a teret, és hat a környezetére. Mindenre, és mindenkire. Egyszerűen, nem tudsz nem hatni. Jellemed szerint élsz ezzel az erővel, melynek kormányzója a szeretetedhez fűződő kapcsolódásod. Az Élet egyik nagy felelőssége, hogy ezt szívből megértsük.” –  Semsei Angelika

„Szelídséggel győzd le a haragot, jóval a rosszat, ajándékkal az irigyet és igazsággal a hazugot.” – Dhammapada

Hogy elfelejtem a múlt hibáit és a jövőbeli sikerekre törekszem.
Hogy vidám leszek, és mosollyal fordulok minden egyes ember felé, akivel találkozom.
Hogy annyi időt fordítok saját magam jobbítására, hogy mások kritizálására már nem is marad időm.
Hogy túl nagy leszek az aggódásra, túl nemes a haragra, túl erős a félelemre, és túl boldog ahhoz, hogy a gondot engedjek a jelenembe.
Hogy jót gondolok magamról és ezt a tényt a világ számára is nyilvánvalóvá teszem, nem hangos szavakkal, hanem nagyszerű tettekkel.
Hogy abban a hitben élek, hogy a világ az én oldalamon áll, amíg a bennem lévő legjobbhoz tartom magamat.
Megígérem magamnak…
Hogy erős leszek, és semmi sem zavarhatja meg a lelki békémet.
Hogy egészségről, boldogságról és bőségről beszélek mindenkinek, akivel találkozom.
Hogy minden barátommal éreztetem, van bennük valami értékes.
Hogy mindennek a pozitív oldalát nézem és valóra váltom az optimizmusomat.
Hogy csak a legjobbra gondolok, a legjobbért munkálkodok, a legjobbat fogadom el.
Hogy ugyanolyan lelkesedéssel fordulok mások sikerei felé, mint a sajátom felé. –   Christian D. Larson