Van, hogy elérkezel egy ponthoz, ahol érzed, hogy valami végleg megváltozott. Valaminek közeleg a vége.
Olyan ez, mint amikor sokáig csokifagyit ettél, és egy napon ráébredsz arra, hogy már nem érzed az ízét, csak megszokás az egész.
Mert az emberi élet periódusokból áll, és amikor elértél egy olyan szintre, amikor lépni kell, akkor tudod és érted meg igazán, hogy néha kinövünk dolgokat.
Túlnőttük az életünk korábbi szakaszait. Túlnőttük mindazt, ami körülöttünk van.
Az elején talán azt hiszed unottá váltál. Mert már nem izgalmas, nem érdekes a megszokott, amiben eddig gondolkodtál. De másról szól ez…
Az emberek, akik azt hiszik, illetve hinni vélik, hogy ismernek, furcsán néznek rád, mert nem értik azt, amit te már régen megértettél, hogy itt az ideje továbblépned.
Mert bár sokszor hangoztatják, hogy kellenek a biztos alapok és a stabil gyökerek eresztése, mégis igaz, hogy csak akkor válhatunk önmagunkká, ha képesek vagyunk kilépni a megszokottból.
Nem fogok hazudni, félelmetes lesz.
Mert az ismeretlen mindig ijesztő kezdetben. Mégis, talán csak elég venni egy mély lélegzetet, és eldönteni, mást akarok…Mást, mint eddig…
Itt az ideje megkeresni azt, ami újra inspirál. – Mounaji